Kép: alphacoders.com
A Kos jelében járó Hold szenvedélyes lelkiséget, esetenként türelmetlenséget hoz. Itt jegyzem meg, hogy a türelmetlenség nem feltétlenül mindig rossz. Például ilyenkor tavasszal minden csordultig van erővel, minden ki akar törni a mag-állapotból, egyenesen bele az életbe. Felesleges egy kipattanás előtt lévő, duzzadó rügynek, vagy csírának azt mondani, hogy várjon még. Nincsen mire. Amikor itt az ideje a kezdetnek, akkor nincs mire várni.
A kezdeti energiákat, az új kezdeteket hangsúlyozza az esti újhold. A kezdetek most tüzesek, és szenvedélyekről is szólhatnak. Van, amikor megrágjuk, megfontoljuk, mielőtt újba kezdünk. Most talán jobban járunk, ha a lelkünkre (a lelkesedésünkre) hallgatunk, mert ezzel az inspirációval nehéz rosszul dönteni.
Azért nem írom, hogy lehetetlen, mert az ember bármit képes túlagyalni, és az előre megírt, sima fénysztrádáról kátyúgazdag földútra terelni, csak hogy bebizonyíthassa: az elmeverkli fontos.
Nos… végül úgyis oda jutunk, ahova indultunk. Még ha saját magunk meg is nehezítjük olykor saját dolgunkat. Ha valami nem úgy kezdődik (vagy nem úgy folytatódik), ahogy álmodtuk, esetleg eszünkbe juthat, hogy visszatekintvén legtöbbször képesek vagyunk akár nevetni is azon, ami helyzetbe ragadva tragédiának, végletesen bosszantó szörnyűségnek tűnik.
Mert ilyen az emberi színház.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
