Vasárnapra virradó éjjel a Nap átlép a Skorpió jelébe. Ezzel beköszönt a valódi befelé fordulás időszaka. Nem úgy értem, hogy mindenki kezdjen el rohanni depresszió iránt, sőt! Ezeknek a napoknak az ajándéka, különleges lehetősége, hogy önmagunk titkait, rejtett (értsd: önmagunk elől is rejtegetett) tájait fedezhetjük fel.
Ilyenkor úgy általában fogékonyabbak vagyunk a rejtélyekre, titkokra. Ez jelenik meg akkor is, amikor titokban belenézünk társunk levelezésébe, vagy telefonjába. Más kérdés, hogy ez a tevékenység-csoport mennyire elegáns (szerintem semennyire sem az), de ettől még ez is a titokkutatás inspirációjának való engedést jeleníti meg.
Befelé forduló érdeklődésünket a szenvedélyek színezik, ettől válik a megismerés a puszta intellektuális lepkehálózás helyett valódi, hús-vér tapasztalássá – ha engedjük. Szembe jöhetnek ösztönvilágunkból indulatok, mélyről fakadó késztetések. Ők nem azért jönnek, hogy fegyveres erővel visszatuszkoljuk őket a pincebörtönökbe, hanem hogy észrevegyük őket és kezdjünk velük valamit. (Nem, a visszatuszkolást nem sorolom a „valamit kezdtünk vele” kategóriába).
Érdemes nem meglepődni azon, ha a szexualitás is porondra lép – vagy szólót táncol – a most kezdődő időszakban. Ennek van itt az ideje. Tekintettel arra, hogy ebben a hónapban a Napot Hádész uralja, számíthatunk úgynevezett kísértésekre is, gazdagon. Ezzel kapcsolatban eszembe jut a valaha élt O. Wilde úrfi örökarany gondolata, mely szerint a kísértést úgy lehet legyőzni, ha engedünk neki.
Gondolkodhatunk azon is, miért és miféle kísértések környékeznek bennünket. Hogy biztosan kísértés, ami annak látszik? Netán lelkünkből fakadó valódi, igaz vágyunk? Netán a Tudáshoz, az Igazsághoz kerülhetünk közelebb általa? – Hm.
Tüzes paripáit tehát mindenki meglovagolhatja kedve, tehetsége, merészsége szerint. Hibázni – mint mindig – most is lehetetlen.
Pálcák a kézben, áldás az úton.