Ismét olyan napokat élünk, amikor nagyon sok hatás érvényesül egyszerre. Képtelen lévén az összeset minden szinten kibontani, önkényesen kiragadok néhány jólmesélhetőt.
Az első téma az anyag világa. Volt róla szó néhány napja (kellett, hogy legyen), hogy mostanában gyökeres és radikális változásokat tapasztalhatunk anyagi téren. Ezek a változások javarészt akkor mutatnak az emelkedés felé, ha azzal foglalkozunk, amit szívből, szenvedéllyel végzünk. Amikor a szó nemes értelmében vagyunk szerelmesek a munkánkba.
Ám ne feledkezzünk meg arról, hogy új kezdetek és anyagi bőség nem (vagy egyre kevésbé) alapulhatnak hazugságokon. Amikor hazugságról beszélünk, nem csupán a kifeléhazudást értjük. Ugyanolyan jól el tudnak vinni minket a susnyába azok a tagadások, mellébeszélések, ámítások, melyekkel önmagunkat célozzuk. A susnya ebben az értelemben nem feltétlenül a szegénységet jelenti. Sok olyan vagyont látok nap mint nap, amely mögött nincs szeretet. Ezek a vagyonok inkább gondot jelentenek, súlyt és nyomást, és gyakran fordul elő, hogy egy idő után elkezdenek olvadni, mintha láthatatlan métely dolgozna bennük. Senki sem tudja az okát, ráfogják a piacra meg a recesszióra, és a vége a gyűlölet, az egymásra morgás és pereskedés – immár filléreken, selejtes mosógépen.
Mindannyiunk saját felelőssége, hogy ilyesmi ne történjen meg. Hogy mielőtt létrehozunk valamit, legyen tiszta helyzet. Hogy a bőség, ami a külvilágban megjelenik, ne frusztrált harcok keserűen összeharácsolt kalóz-aranya, hanem a szeretet bölcsességéből eredő, boldog bőség legyen.
Az anyagi kérdéseken túl fontos szerepet tölt be az idő is. Biztosan éreztük és érezzük folyamatosan, hogy bizonyos dolgokat ideje lenne kimondani. Hogy ha ezt vagy azt a mondatot kiengednénk a lelkünkből, akkor beindulnának az események, tisztázódnának a viták, szabadon engedhetnénk saját magunkat a saját magunk által fabrikált börtönökből.
Az idő: ritmus. Az Univerzum erőtereinek érzékelése, a segítő energiák tudatos vagy öntudatlan működtetése. Amikor ár ellen úszunk, vagy veszteglünk ott, ahol régen lépni kellett volna, megreked az erő. Visszatérő köreinket sok esetben a meg nem tett lépéseink, ki nem mondott szavaink következményeként rójuk. És ha nem vesszük észre, egyre jobban szorít a cipő. Azért szorít egyre jobban, hogy vegyük észre.
Így van ez az anyagi világban megjelenő vagyonnal, gazdagsággal. Teljesen felesleges látótól meg asztrológustól kérdezgetni, hogy mikor fordul már jobbra az anyagi helyzetem, mert semmilyen spirituális szakmunkás – vezesse bár mégoly’ tiszta szándék és jóakarat – nem fog tudni erre válaszolni, tekintve, hogy valamennyi eszköz, így valamennyi válasz is az emberben, önmagában rejlik.
Tegyük fel, hogy én mint asztrozófus azt látom egy csillagállásból, hogy ez az időszak a vendégnek hozhat akár lottó ötöst is, ráhullik a Nemzeti Bank (ezzel mondjuk most nem menne túl sokra), világszabadalmat talál fel, vagy satöbbi. Viszont tegyük fel, hogy Vendég még nem képes ezt elhinni, illetve élete más területén szorgalmasan erősítgeti azt a védművet (ha úgy tetszik: gátat), amit a bőség energiájának áramlása útjába emelt. Ilyekor van az, hogy elveszíti az ötös lottószelvényt, vagy nem nézi meg, vagy nem veszi észre, vagy elsétál mellette, vagy legyint az ötletre mint tökéletesen agyhiányosra. Pedig a megoldás mindahányszor ott van: kezében, elméjében és szívében van, de nem lesz képes élni vele.
A titok az, hogy a ritmus, a mérték mindig mi magunk vagyunk. Ahogy rajtunk kívülálló valóság nem létezik (ezt azt hiszem, R. Bach bácsi írta volt egyik zseniális könyvében), úgy a külső megmondásoknak, látásoknak sincs semmi értelmük. Annyira egyszerű ez: mindig csak mi, legbelül tudhatjuk, hogy mikor.
Amikor befejezzük a szél ellen permetezést, akkor. Amikor elengedjük a félelmeket. Amikor felemeljük a fejünket. Amikor mástól sem várjuk el, és mi is elutasítjuk az Isten-gyermekhez méltatlan viselkedési formákat.
Na, akkor már lehet lesni csillagokat is, kártyát is. De a legizgalmasabb az, hogy mire már lehetne lesni, addigra már nem lessük. Mert többnyire ezek nélkül is érezzük a lényeget.
Pálcák a kézben, áldás az úton.