A keddi telihold – ha tetszik, ha nem – felszínre hozza lelkünk igazságait. Ki kell mondani, látni és láttatni kell azért, hogy tiszta helyzetek szülessenek. Érjük tetten, fogjuk meg a halott, lehúzó megalkuvásainkat, méltatlan helyzeteinket életünkben, majd vessük tűzre gyorsan, hatékonyan, tisztán.
Ezen a napon már nem csak érezzük, mit kellene tennünk, nem csupán belülről feszít minket a méltatlan helyzet, a megalkuvás és az újabb és újabb semmirevaló, céltalan kompromisszum. A telihold teljesség-energiája megkívánja, hogy ne érjük be hézagos és törött megoldásokkal. Azt keressük, ami teljes, ami harmóniát hordoz… ne elégedjünk meg ennél kevesebbel.
Most a lelkünk érzékeli a szélsőségeket (részünk lehet akár szélsőséges lelki tapasztalásokban). Érezni vágyjuk a polaritást, illetve ha nem vágyjuk, akkor is érezzük, mert ennek van itt az ideje. Ha ez olykor fájdalmas lenne, biztathatjuk magunkat azzal, hogy a változatlanság és az ülepedés csak a kocsonyának kellemes, de ő nagyon gagyi példakép.
Lelki inspirációvá válik a tanulás, az egyetlen Igazsághoz vezető út. Majd, ha megtaláltuk az Igazságot, legalább azt a válfaját, amely lelkünket simítja, amitől szabadnak érezzük magunkat, ami miatt könnyebben lélegzünk… akkor azt mondjuk is ki.
A kimondott igaz szó: varázslat. Elpusztítja a múlandót, uralmat nyerhetünk általa gondolati erőink és ösztönvilágunk felett. A szó tisztító hatalma gyógyulást hoz, beavatást, isteni fényt.
A szabadító gondolat határozott, koncentrált és erős. Kelt tésztával nem lehet acélt fúrni. Ahhoz Vídia kell.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
