Kép: alphacoders.com
Szombaton, nagyjából éppen a nap kezdetén a Kos jelébe lép a Nap. Az évkörön ez a pont a „Tavaszpont” névre hallgat, az ő elhelyezkedése mutatja, milyen világkorszakot élünk éppen. Tekintve, hogy ez a pont bőven a Halak csillagkép visszaúszó halánál ücsörög mostanság, bátran állíthatjuk, hogy jelenleg a Halak világkorszakát gyűrjük, a Vízöntőre „kicsit” várni kell még. (A gondolat Paksi Zoltán előadásaiból származik.)
Szombaton indul asztrológiai értelemben a tavasz, a Kos lendületes, tüzes, cselekvő, aktív jelével. Ilyenkor az ember könnyebben indul meg, könnyebben kezdeményez és hajlamosabb aktívan, teremtően működni az anyag világában.
Ezen a szombaton, vasárnap és hétfőn menjünk ki a természetbe, és ha az időjárás engedi, néhány percig álljunk a puszta földön meztelen talpakkal, és érezzük, ahogy a létbetörés tavaszi energiái átjárják, új erővel töltik fel testünket és szellemünket! Egybeolvadván a delelő Nappal, az új kezdet lendületével, a kirobbanó tavasz energiájával töltjük fel lényünket; a különböző szertartásokkal mostanában a szerelmet, a teremtést, a(z újjá)születést idézzük életünkbe.
Ehhez jön még, hogy a tavasz indulásakor a Hold éppen az Uránusszal áll együtt. Így tehát bekapcsolódik még a lélek tisztaságának és az érzelmi szabadságnak is mindenféle nyomógombja. Alkalmasint azok az üzenetek érnek el bennünket, amelyek az új kezdetek alapvető feltételeként határozzák meg a börtönökből való szabadulást.
Itt utalnék ismét arra, hogy az élet igenis gyönyörű.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
