Az Ikrekben járó Hold napközben kíváncsiskodást hoz és csacsogást, esetleg a jövésmenés vágyát. Talán segít kitalálni, hogyan valósíthatók meg gyakorlatban a mélylélek vágyai. A déli (és koradélutáni) órák meditációs élményei esetenként a jövő vízióival ajándékozhatnak meg. Ilyenkor jó tudni, hogy a felvillanó képek és hangok csupán részletek egy lehetséges forgatókönyvből. Mivel a jövő mindig a jelenben íródik, ha nem tetszik, amit láttunk, egész nyugodtan felülírhatjuk. Ennek nagyon egyszerű módja, hogy megváltoztatjuk érzelmeinket, szokásainkat és hozzáállásunkat – itt és most.
Szombaton már jócskán érezhető a Mars-Uránusz trigon. Miként a Nap-Plútó esetében, itt is hatalmas erők mozognak, és itt is az emelkedés szolgálatában tevékenykednek az égiek. Érdekes megfigyelni, hogy mindkét „erő-bolygó” (tehát a Plútó és a Mars, akik aktív erőket jelenítenek meg a Naprendszerben) most emelkedést segítő fényszög-kapcsolat egyik végén helyezkedik el. Egyikük a Napot (cselekvő énünket, a rálátás és világosság megtestesítőjét), másikuk az Uránuszt, a bennünk lévő korlátozhatatlan, tökéletesen szabad, isteni önvalót segíti erejével. Összeolvasva a kettőt: itt az ideje életünkben az olyan gyökeres (és alkalmasint hirtelen) változásoknak, amelyek végső soron a szabadság elérését célozzák.
A szabadságban egy ponton túl nem az „azt teszek, amit akarok” a pláne, hanem az, hogy a külvilág történései nem képesek már dobálni sem érzelmileg, sem egzisztenciálisan.
Kép: fineartamerica.com (Sassan Filsoof: Breaking Free)
Sokat merengek mostanában azon, milyen elterjedt Magyarországon, hogy az emberek „szabadságra mennek”. Valójában szerintem képtelenség szabadságra menni. A másik változat szerint „kiveszem a szabadságom”. Aztán amikor lejár a két hét, akkor „visszateszem a helyére”? Kivettem a szabadságom, amíg nálam volt, addig együtt elmentünk a Balatonra. Aztán két hét múlva visszaadom a szabadságom a főnökömnek, aki az év 340 napján rendelkezik vele. Variációk egy témára: rendben, most szabadságon vagy. És hol leszel, amikor lejössz róla? Rabláncon?
Nem? Tényleg?
A nyár lassan eltelik. Gyermekek vissza az iskolába, fölnőttek az állásba, a főnökök alá (persze szigorúan hierarchikus értelemben). A szabadságoknak vége.
Tudjátok: van egy kutyám. Amikor cseperedett, és újra akarta írni a falkasorrendet, a kiképző javaslatára elektromos nyakörvet tettünk a nyakára, és elengedtük, hogy így felékszerezve, de póráz nélkül szaladgáljon a kutyaiskola területén. Ez a mozgástér jóval nagyobb volt, mint a kiképzés közben megszokott, és póráz sem volt a nyakán. Mégsem mondanám, hogy szabadon szaladgált volna.
Az pedig, hogy a sok „kiveszem a szabadságom” kapcsán épp ez a kép jut eszembe, nyilván a véletlen fura játéka.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
