Kevéssé fogékonyak számára is érezhető már, hogy elektromos a levegő. A legtöbben – jobb híján – azt a kifejezést használjuk, hogy mindenki „zizeg”, és tényleg ilyen most a légkör. Izgatottak vagyunk, pattogunk, várunk valamire, egyetlen szikra elég, hogy maghasadni kezdjünk. Erre jön még rá a tavaszkor menetrendszerűen jelentkező egyéb zsongás, ezért aki inkább a nyugalmat és a biztonságot szereti, most pár napig még nem nagyon lesz elemében.
A többieknek azonban szabad a pálya. Szabad levetni a régi, fényevesztett kötelékeket, szabad újdonságokra gondolni és szabad a régi kereteket átlépni. Szabad új használati utasításokat fogalmazni, szabad mindent megkérdőjelezni. Figyeljük a szívünket, és ha turbóhorgolás-tanfolyamra vágyunk bejelentkezni, ne hagyjuk lebeszélni magunkat! Ha hív a természet, egészen nyugodtan ott lehet hagyni a mosatlant egy fél napig. És megjósolom: a porcicák is szívesen kergetőznek még egy kicsit a kanapé alatt.
Ha viszont annak érezzük idejét, akkor fordítsuk ki a sarkaiból a házat. Mit a házat… a világot, ha úgy van kedvünk! Bármit teszünk azonban, tegyük teljes lélekkel!
(Mondjuk, ez nem csak mostanra igaz, de most jutott eszembe.)
Mindenkinek van olyan vágya, ami hosszú ideje nem hagyja nyugodni. Valami olyasmi, amiből tiszta öröm származna. Most van itt az idő, hogy elkezdjük ezeket a dolgokat. Eljött az ideje, hogy feloldozzuk lelkünket és kiszabadítsuk magunkat a rácsok mögül. Nézze meg mindenki a szorosra zárt tenyerét! Vegyük észre, hogy kezünkben a kulcs!
Lelkünket tisztíthatjuk úgy is, ha megértünk valamit. Vagy úgy, hogy valakivel igazándiból, teljes odafordulással beszélgetünk.
Vagy – az igazán bátrak – úgy, hogy lecsapják a sisakrostélyt és nem menekülnek el az érzelmeik elől, hanem ha sodrás van, átengedik magukon a hullámokat.
Elmondjam előre, vagy rájöttök magatoktól?
Ebbe az áradatba lehetetlen belefulladni. Az Élet vizébe nem fullad bele senki sem. (Azért az Élet Vize, tudjátok…) A Forrás nem az üveghegyeken túl zubog, hanem lelkünkben. A pusztító érzelmek szennyezik, míg a szeretet, hála, öröm és odaadás (és testvéreik) tisztítják. Ennyire egyszerű. Az Élet Vize az a szeretet (hála, stb., lásd előbb), amit képesek vagyunk érezni. Színtiszta, hűs, ragyogóan fényes víz. Minden áldott nap megfürdethetnénk benne lelkünket, arcunkat, lemoshatnánk vele a hályogot a szemünkről.
Ha mernénk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
