Kép: underthebluedoor.org (Divine Order)
A Nap lassacskán emelő, lelkesítő kapcsolatba kerül a Plútóval. Arra már legfeljebb csak az említés szintjén térek ki, hogy nincsen ebben semmi rossz, semmi fenyegetés.
A Plútó saját mélységeinket, saját belső világunkat, ösztönerőinket jelöli. Önvalónk bizonyos részeitől félni kb. olyan lenne, mintha rettegnék a vesémtől. Aki belegondol, láthatja: ennek semmi értelme.
Ezt a kapcsolatot választásunk szerint megélhetjük úgy is, hogy cselekedeteinket a mélységeinkből eredő, kiapadhatatlan energiaforrás támogatja. Mivel a Nap most a Szűz zodiákusi jelében jár, ezért most a rendrakásnak van kiemelt jelentősége. Bölcs dolog tehát, ha mindazt a gubancot, csomóhalmazt és tekernyét, amit életünkben összegyűjtöttünk, mostanában kezdjük bogozgatni.
Az általános tapasztalat szerint az első lépés itt is a tiszta szándék. Amikor aztán látja a Kozmosz, hogy komolyan gondoljuk, a sorrendet a Sors gondjaira bízza. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy azt rendezzük el, ami épp soron következik. Amikor együtt működünk a Teremtéssel, akkor mindig pontosan annyi tétel kerül az „elintézendő” fiókba, amennyivel kényelmesen elbírunk. Mindig annyi. Sosem több.
A túlterheltség, vészleállás és túlnyomás általi gépháztűz mindig abból fakad, hogy ellenállunk, tiltakozunk, csökönyösek, konokok és makacsak vagyunk. Akkor persze befeszül a Sors is, és ilyenkor – többnyire – nála van az adu Ász. Ezért mondja a bölcs, hogy ha már mindenképpen hajózunk, érdemes ezt nem szél ellen próbálni.
Ebből a szempontból a hajózás pisilésnek tekinthető.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
