Csütörtökön és pénteken szenteljünk időt lelkünk mozgatórugóinak áttekintésére, lelki folyamataink összegzésére. Még mindig jobb, ha önként döntünk a lélekvizsgálat és a következtetések levonása mellett, mint hogyha a Sors hajít minket az általunk felhalmozott bogáncsos istállótrágya közepébe. Az első esetben van lehetőségünk megfontoltan közelíteni, gumicsizmát húzni és csak bokáig gázolni, míg repülés közben már nem mi választjuk az optimális beesési szöget és a becsapódás helyét. És higgyétek el: ha már beesés(i szög) van, az sosem optimális.
Lelkünk vizsgálata, érzelmeink mélységeinek feltárása jó eséllyel hoz harmóniát, csendes békét és rendet a lelkünkben. A megértés elveszi a kiderülő titkok élét, és ha édesanyánkkal van rendeznivalónk, ezekben a napokban erre is lehetőségünk nyílik. Dönthetünk úgy, hogy kommunikációs szempontból befogadóbbak legyünk és figyelemmel forduljunk társaink lelke felé: sokszor nem az a lényeg, ami szóban elhangzik. Ha megtanuljuk felismerni a lélek hangját, olykor meglepő, ám őszinte üzeneteket kaphatunk.
A mostanában kezdődő hosszabb időszak szól arról is, hogy felismerjük az életünkben jelenlévő korlátokat és meghaladjuk, elengedjük őket. Gondolok itt bármilyen függőségre, káros szenvedélyre, önkorlátozó hiedelemre. Minden persze mindenkor egyéni döntés kérdése, csupán az történt, hogy mostanában könnyebbé válik meghozni ezt a döntést és egyszerűbb hűségesen kitartani mellette.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
