December második hétvégéje sok hatást vonultat fel, és mindegyik intenzív, tehát most tényleg csak az marad a langyos f.sban, aki ezt kifejezetten beleírta az élettervébe mint permanens tartózkodási szükségszerűséget.
Lesz nekünk egy masszív Nap-Szaturnusz együttállásunk, fűszerezve a Jupiter sextil és az Uránusz trigon zamatával. Ezek mellett a Vénusz és a Mars továbbra is a Vízöntő jelében (az Uránusz és a Szaturnusz uralma alatt) kirándul.
Kép: alphacoders.com (Zodiac)
Aki az előző két mondatot kevéssé sem értette, az (i) haladéktalanul kezdjen el asztrozófiát tanulni Paksi Zoltántól (mert ez nagyon hasznos), és/vagy (ii) figyelmezzen az alant írtakra, mert megpendítek ebből egynémely értelmezési lehetőséget.
A közelgő hétvégén biztosan téma lesz a határkérdés. Nevezetesen: saját határainkkal molyolhatunk egy keveset. Akár úgy, hogy felállítjuk őket (végre), akár úgy, hogy kijjebb tesszük, akár úgy, hogy átlépjük őket. Ilyenkor rendszeresen dolgunk keletkezik a „komfortzóna” fogalmával, és az esetek többségében közvetlen tapasztalatot szerzünk arról, hogy a fejlődés valóban ezen kívül található, és igen, eleinte ami magasabb szint, az lehet kényelmetlen. Aztán ez elmúlik.
Ha kockaságra hajlamos lelki alkattal rendelkezünk, ideje vívódni egy verset: a lélek – természete szerint – alapvetően örökké változtatja az alakját, vagy nincs is alakja… de hogy nem kocka, az tuti. Ideje van a spontaneitásnak és az igazságnak. Saját MAGunk tapasztalásában az visz előbbre, ha tiszta helyzete(ke)t teremtünk, ha olyasmi(ke)t csinálunk, ami különleges, meglepő, szokatlan.
Az Igazság ideája is refrén lesz ezekben a napokban. Ha másért nem, hát azért, mert ami önMAGunkhoz közelebb visz, az mindig igaz, mindig őszinte.
Itt jegyzem meg, hogy komoly önmeghaladást jelenthet az a döntés is, hogy befejezzük a hazugságosdit (mind befelé, mind kifelé) és átkapcsolunk őszintébe.
Jelzem: ha másokat ez zavar, akkor ez a mások története, nyugodtan meghagyhatjuk nekik a feldolgozási folyamatot.
A Jupiter és az Uránusz két lassú járású bolygó, tehát sokáig tart szembenállásuk hatása, ami röviden annyi, hogy az igazság kiderül. És lássatok rá, hogy ez – végső soron – mindig, de mindig rendben van így. Bennünket szolgál.
Másnak mutatni magunkat azért, hogy a környezetünk ezt a hazugságot díjazza: khöm… bölcs dolog vajon? Nap-Szaturnusz idején a kikristályosodott bölcsesség is porodon van. A tapasztalat bölcsessége. Tudjátok: mindaz, amit a más kára helyett a saját bőrünkön tanul(t)unk, tehát biztosan a mienk.
Ezúton szeretnék ismét emlékeztetni mindenkit (beleértve magamat is), hogy ebben a teremtett világban minden a fejlődésünket, a bölcsességünket szolgálja. És teszi mindezt semmi másból, mint tiszta szeretetből. Fogadni is így fogadjuk hát, bármi van érkezőben.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
