Vasárnap hajnalban csodálatos égi környezetben áll együtt a Nap a Holddal (vagyis alakul az újhold tüneménye).
A Vénusz, a Hold és a Nap együtt fog állni az Ikrek jelében, hangsúlyossá téve az égen feszülő fény-négyzet egyik csúcsát.
Kép: pinterest.com
Az újhold mindig új kezdeteket, megújulást jelöl. Ezt most főleg gondolati szinten támogatja a Mindenség, azonban a többi fényhíd következtében ez az energia árnyalódik, gazdagodik egy csomó pompás lehetőséggel.
Vasárnap kiválóan meg tudjuk beszélni érzelmi dolgainkat, képessé vál(hat)unk megérteni saját, és társaink lelki-érzelmi működését. Sok dologra magyarázatot kaphatunk, amit eddig nem értettünk.
A Vénusz adja ehhez a szerelmet, a művészetet és a párkapcsolati vonatkozásokat. Vagyis ideje jön a kapcsolati energetikára rálátni, és – amennyiben van ilyen – átbeszélni a rázós témákat. Jó lehet ez a nap arra is, hogy fizikai síkon dolgozzuk ki az elakadásokat és/vagy konfliktusokat (lásd: Hellinger-féle rendszerállítások, pszichodráma-foglalkozások, stb.). Ha úgy választjuk, a női energia, a női szexualitás és a női létezés alapvető kérdései megkerülhetetlenné válhatnak (ha eleddig nem lettek volna azok).
A vasárnap, de utána még néhány nap a nagy égi négyszög bűvöletében telik. Lehetőséget kapunk ezekben a napokban arra, hogy gyengéden, finoman tágítsuk határainkat, és most a komfortzóna elhagyása sem olyan irhaletépős érzés, mint máskor. A határaink feszegetésével egyrészt bölcsességet, másrészt érzelmi megoldásokat nyerhetünk. Mostanság rájövünk, hogy a valódi bölcsesség mindenkoron a lélek bölcsessége, és hogy saját boldogulásunk csak a kezdet. Aki felfedezte már magában a félelem/szeretet kétállású kapcsolót, most könnyebben tudhat váltani, amennyiben szükséges.
A társaink érzelmeinek, generációs vergődésének a megértése sokat segít, amikor a jót keressük a másikban. A „minden egy” azzal a feltételezéssel is indulhat akár, hogy a másik, aki feltart a forgalomban, vagy szőrszálhasogat a hivatalban – szintén ember. Ez a legfőbb attribútuma. És – mint ilyennek – lehet nyomora, lehetett redvás gyermekkora (és fiatalkora, és felnőttkora – esetleg elevenen éghet saját pokla katlanjaiban). Talán azért ilyen tüskés, béna, rosszindulatú, mert ezt tanulta, ezt látta. Talán azért nem használ más eszközöket, mert híjával van ezeknek, és nem azért, mert nem is akar eleve. Tudjátok… sokszor annak van a legnagyobb szüksége a törődésre, odafigyelésre, toleranciára, akinek a leginkább nehezünkre esnék odaadni.
Vajon mondjuk-e mi itt, az ezotéria világában, hogy többet tudunk, messzebbre látunk sötétben botorkáló társainknál? És ha igen: vajon kötelessége-e annak, akinek már bőven rendelkezésére áll a tiszta forrásvíz, olykor visszafordulni, és megitatni a szomjazókat?
Vajon lehet-e szeretet-gyakorlat, figyelem-gyakorlat az, amikor kifejezetten olyanokra sugározzuk ezeket az energiákat, akikre a Mátrixban élve legfeljebb egy lesajnáló pillantást vetnénk, vagy inkább azt sem? Vajon minősíti-e az Embert, hogy tud-e tisztán, őszintén mosolyogni olyasvalakire is, aki épp valami kellemetlenséget okozott neki? Vajon boldogabb lesz-e annak az embernek az élete, aki (ha törik – ha szakad alapon) elszántan keresi a szépséget a többi ember lelkében?
Igen. Szerintem igen. És látjátok: pontosan ezekre a töprengésekre, helyzetgyakorlatokra kiválóak a mostani nappalok és éjszakák. Így hát…
Pálcák a kézben, áldás az úton…
