A mostani néhány nap a téridő hajlítgatásáról szól. Emberfeletti erőket tudunk megmozgatni céljaink elérése érdekében. Amikor célokról írok, egyformán lehet ezen álmokat és anyagi terveket is érteni, ám arra azért nem árt ügyelni, hogy a sugárhajtással begyújtott cselekvés iránya előre-felfelé mutasson. Ugyan a spirituális útkeresés tananyaga tartalmazza az arccal talajba csapódást, de kizárólag elkerülhetetlen esetekben és pedagógiai célzattal, és ilyenkor is a lehető legalacsonyabb ismétlésszámmal.
A testi-lelki épséget támogató sorrend szerint először megszemléljük felülről a sakktáblát. Átlátjuk a lehetséges lépéseket mind a világos, mind a sötét vezér szemével. Mérlegelünk, milyen áldozatokra van szükség, mely egységeket lehetne odadobni a cél érdekében, mert a táblán már biztosan nem vesszük hasznukat, csak hátráltatnak, ha maradnak. Majd lépésről lépésre, a győzelem biztos tudatában játszunk. Mindkét oldalon.
Ha jónak látjuk, újraírjuk a szabályokat.
Ha úgy kívánjuk, lesöpörhetjük a játékasztalt, hogy új felállásból induljunk.
És ezt megtehetjük, ahányszor csak akarjuk.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
