Szombaton még javában tartanak az előző napokban taglalt hatások. Rajtuk kívül lassan formálódni érezzük a két bölcsességbolygó kapcsolatát, mely ismét csak a szintemelkedésről szól. Emelő erőként jelentkezik a stratégiai gondolkodás képessége, a távlatok átlátása és a nagyobb rendező elvek felismerése, s hozzá még a tapasztalatok (megértésének) bölcsessége.
Ismét fontossá válik a ritmus: annak felismerése, hogy mikor van itt az ideje, hogy megtegyünk, illetve befejezzünk valamit. Gondolhatunk itt egész hatalmas dolgokra is.
Az eljövő néhány napban könnyen tudunk majd tanulni könyvekből is, de főleg azokból az élményeinkből, ahol cselekvőként vettünk részt. A tapasztalati, gyakorlati tanulás sokkal mélyebben vésődik, sokkal tovább marad velünk.
Most egyszerre tudunk átfogó törvényszerűségeket észrevenni és a részletekben elmélyülni. Látjuk az egészet, de fel is tudjuk osztani apró lépésekre, könnyen belátható szakaszokra. A szakaszok azért is jók, mert a kisebb egységek végén le lehet ülni pihenni, átgondolni és megjutalmazni önmagunkat a megtett távolságért.
Lényeges szempont az is, hogy olyat tanuljunk, amiben örömünket leljük. Statisztikát magolni nem mindenki számára vakáció.
Pálcák a kézben, áldás az úton.