Amikor valamilyen okból hangsúlyosan Szűzidő van, mindig a kezembe ugrik a Prédikátor Könyvének a harmadik szakasza, abból is néhány kivételes sor. Bemásolom ide (előnyben részesítem a régebbi fordítást), forgassátok meg szívetekben!
Különösen érdekes számomra a gondolatok egymásutániságának gyönyörű ritmikája. Szeretek merengeni azon, vajon miért úgy épülnek fel a párok, ahogy. Azon, hogy mit jelentenek ezek a képek az anyag szintjén, mit a lélek, és mit a szellem szintjén.
És az utolsó (idézett) mondat, megbújva a többi között. Arról, hogy minden, ami van, már (meg)volt, és ami lesz, az is már régen megvolt. Vajon nem ugyanerről beszélünk-e, amikor a Karma (a Sors) törvényét kutatjuk?
A Szűz ideje szól a ritmusról, a rendről – térben és időben.
Ráérezni a kozmikus ritmusra… mindent a maga idejében – mindent a maga rendelt idejében – tenni: a bölcs boldogság útja.
Most négy bolygó jár a Szűz jelében. Legalább négyen segítenek abban, hogy ráleljünk arra, ami talán elveszett valahogy. Mert ideje van a keresésnek…
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.
[…]
A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.”