Az égi koreográfiában most az következik, hogy elkezdjük figyelni saját érzelmeinket, és lelkünk mélységeit. Tekintve, hogy mindkét bölcsesség-bolygó teremtő, illetve inspiratív kapcsolatban áll a Neptunusszal, most a legfőbb akadályt az jelenti, ha meg-, vagy eltagadjuk lelkünk bölcsességét. Saját bőrön, „real time”-ban tapasztalhatjuk, milyen gátakat teremt életünkbe, amikor nem és nem ügyelünk a sugallatokra, amikor elmulasztjuk a szív útját követni.
Kép: lesyakh.deviantart.com
Ezek a napok kiváló lehetőségét hordozzák annak, hogy az érzelmek és érzetek által váljunk bölcsebbé. Hogy lomtalanítást végezzünk a padláson (főleg átvitt értelemben), és kidobáljuk a sok szellemi kacatot, gondolati limlomot, amit az évek során „ez még jó lesz valamire” felkiáltással megőriztünk, közben meg soha nem lett jó egyik sem semmire, csak foglalta a helyet, esetleg még rohasztotta is a levegőt.
Sokan eleve bele sem kezdünk a folyamatba, mert az érdemi lomtalanítás olyan hatalmas kifogás-hegyek túloldalán vár(na) ránk, amiket se erőnk, se kedvünk megmászni. No, többnyire ezért marad minden a régiben.
Aztán rendesen érkezik valamilyen bepancsolás-jellegű ébresztőmozzanat, ami mégis rávesz bennünket a nemszeretem helycsinálásra. És – láss csodát! – a pakolás következtében könnyül a testünk-lelkünk, a felszabadított térbe érkezhetnek új érzelmek, új gondolatok, új emberek. Friss áramlatok járhatják át a poshadékos, holtnak hitt medreket, és kis idő elteltével akár indulhat a felszabadult, játékos-nevetgélős feredés.
Mert amikor a tisztaság és/vagy a szabadság érdekében teszünk valamit, mindig (értsd: mindig) érkezik a jutalom.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
