A napokban együttáll már a Merkúr a Nappal, és így, együtt fognak átlépni a Mérleg jelébe, teremtő fényhidat alkotva a Bak jelében (a Tejúton) járó Szaturnusszal. A Merkúr már 22-én, a Nap csak 23-án hajnalban. Közben folyamatosan élő és erőteljesen birizgáló a Mars-Uránusz teremtő kapcsolata, ami az anyagi felszabadulásunkat nyeszteti.
Ez így együtt meglehetősen erőteljes őszkezdet.
Kép: Abstract Wallpapers (Harvest)
A bevezetőt azok kedvéért írtam, akik érdekeltek az asztrológiában/asztrozófiában és bolygónyelven is érteni kívánják, mi történik. Hétköznapi magyar nyelven sok analógiát bogozgathatnék, most önkényesen választok egyet-kettőt. Nem lesz rövid.
A Nap-Merkúr csomagja arra hívja fel figyelmünket, milyen kommunikációs lehetőségek állnak még előttünk, amelyekkel tisztázhatóvá válnak múltunk egyes szeletkéi. Ha egy helyzetből ideje van továbblépni, akkor azt most meg tudjuk tenni, a lehető legkevesebb szenvedéssel. A jelen időszak sok szempontból vizsgaidőszak: mostanában mutatkozik meg, mi az, ami passzív tudásként (pofázási szinten) épült be (amit kár lenne lebecsülni, hiszen az is egy fontos állomás), és mi az, amit aktívan tudunk már, tehát hétköznapjaink részévé tettük.
Mostanában fontossá válik (ami valójában soha nem volt fontatlan), hogyan boldogulunk konkrétan, az anyag világában. Hogyan valósítjuk meg lépésről lépésre, saját életünkben a kozmikus bölcseletet (vagy akár az életvezérlő szép ideákat). Hangsúlyos motiváció most az előrelépés, a fejlődés. Mivel Nap-Merkúr, ezért egyfelől üzleti vonalon, másfelől gondolatiságunkat és cselekvéseinket érintő módon. Tehát beiratkozhatunk egy új iskolába, elvégezhetünk egy tanfolyamot, ami gyakorlati, kézzelfogható ismereteket ad, amelyeket alkalmazva (nagyon fontos!) előre-felfelé haladhatunk saját életünkben.
Az ősz kezdete általában a szüret, az őszi betakarítás időszaka. Az élelem a kamrában, vermekben, az állatok behúzódnak a legelőkről, a természet is befelé fordul, a Nap (tehát a Fény) elindul pályája rejtett, mélységekbe vezető útján. Az „amint kint, úgy bent” elve alapján az emberlélek is befelé fordul, saját rejtett tárnái, saját mélységei felé fordul. Segítségünkre lehetnek ebben a folyamatban a beavató mesék, a lelkünket magukkal ragadó, katarzist és magasabb szintű fel- és megoldást kínáló történetek. Ezek a történetek eredhetnek a kollektív emlékezetből, de ugyanúgy saját életünkből, lelkünkből. Semmi sincs kőbe vésve.
A Szaturnusz áldásos analógiája folytán az anyagban vizsgázik a tudásunk. A tapasztalatokban kikristályosodott bölcsesség visz előre, az idő szerepe felértékelődik. Úgy is mint beérés, és úgy is, mint időben megtett lépések.
Mindezt pedig a Mars-Uránusz kapcsolata tolja hátulról, amit egyik lehetséges értelmezésben az erőink felszabadításaként fordíthatok. Azon erőink felszabadításaként, amelyeket eddig például a megalkuvásra, kompromisszumokra (a kompromisszum nem azonos a konszenzussal) és önmagunk elárulására és meghasonlásra fordítottunk. És ezek az erők nem öncélúan szabadulnak fel, mert a Föld elemű érintettségek és a teremtő fénykapcsolat újra csak visszakanyarítják a téma fonalát az anyag világába, a földi környezetbe. És eljön az idő (talán már el is jött), amikor a Kozmosz megkérdezi, hogy „értem én, hogy elméletben mindent tudni tetszik, és hogy a múlt héten is tetszett egy csomó oldást csinálni valamely divatos terápiás folyamatban, de tessék már mondani: hol jelenik meg ez a sok remek dolog a Kegyed életében? Anyagi, szellemi, kapcsolati szabadságban? Könnyed, derűs életvezetésben? Erőtől, lelkesedéstől duzzadó hétfő (és minden) reggeli, ágybólkipattanós ébredésben?
És eljön az idő, amikor tetszik vagy sem, de muszáj lesz megválaszolnunk ezeket a kérdéseket. Kendőzetlenül, őszintén.
Legalább nagyon halkan. Magunknak.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
