Az asztrozófia szerint minden bolygó mindig, mindenhol jól érzi magát, és nem létezik olyan, hogy valamely bolygó valamely jelben „gátolt”, vagy „erőtlen”. Mindazonáltal amikor egy bolygó „otthon” (tehát saját jelében) tartózkodik, akkor az őt jellemző analógiák markánsabban érezhetők, mint egyébkor. Ez van most az Oroszlán Nappal is.
Közép-európai idő szerint kevéssel éjfél előtt lép a Nap az Oroszlán jelébe. Ezzel elérkezik az az időszak, amikor fontossá válik az önkifejezés, és erőt kapunk ahhoz, hogy kiálljunk magunkért, megmutassuk önmagunkat, és könnyebben fogadjuk a figyelmet, elismerést.
Ezzel nem azt mondom, hogy éjféltől tele lesz a bolygó egoista idiótával, mert mind az önkifejezésnek, mind az önérvényesítésnek létezik finom, szépséges, együttműködő módja. Az áldozati szerepkörből is egyszerűbb ilyenkor kilépni. Az áldozati játszmák felismerését (különösen párkapcsolati vonalon) segíti a Vénusz-Neptunusz szembenállás, ami jövő csütörtök-péntekig még érezhető lesz, és fő tevékenységként amúgy a szerelem okkult oldalait segít megismerni, illetve hatására a művészi alkotások átjárókká válhatnak a láthatatlan síkra.
Az Oroszlán Napot jellemzi még a bátorság, büszkeség, méltóság és az uralomra való törekvés – jó esetben a saját életünkben. Természetesen jelen van a szeretet misztériuma is, és miután a Nap pár napig teremtő fénykapcsolatot alkot a Bika (Föld elemű) jelében járó Uránusszal (amely Uránusz egyben poláris párja, kiegészítője is a Napnak), most gyakorlati, kézzelfogható tapasztalatokat szerzünk arról, hogy a szeretet és a szerelem igenis korlátlanul szabad (és korlátlan szabadságot adó) misztériumok, és ami meg nem korlátlanul szabad (ÉS tiszta), az se nem szeretet, se nem szerelem.
És igen, ezek a minőségek ugyan nem a hétköznapi bodobácsok szintjén mozognak, azonban botorság lenne egy legyintéssel lemondani róluk csak azért, mert eddig viszonylag kevesen veszik a fáradságot, hogy megcélozzák és elérjék ezeket a minőségeket. A szeretet is, a szerelem is az ember számára lettek kitalálva, egyértelmű tehát, hogy hétköznapi valóságainkban való megélésük nem lehetetlen küldetés.
Egy világért el ne higgyétek. Próbáljátok ki!
Pálcák a kézben, áldás az úton.