A Bak jele a hétvégén is kiemelt szerepet kap, érdemes átismételni, amit erről a jelről tudunk. Fontos még (mindig fontos) ezen belül, hogy a Merkúr és a Szaturnusz együttállása ebben a stációban még kétszer aláhúzza, hogy eljött a lényeg kimondásának, a fontos lépések megtételének az ideje. (Aki a riogatós verziókat akarja olvasni, szörföljön át más oldalakra, legyen kedves!)
Kép: alphacoders.com
A csodálatos Nap-Vénusz-Plútó együttállás is élő még, és – bizony-bizony! – teremtő fényszögkapcsolatban áll az Uránusszal. Ez magyarázható akár úgy is, hogy a paradigmaváltás (imádom ezt a szót!) immáron nem csak időszerű, hanem sürgetően szükséges is. Figyelmünket irányíthatjuk akár a titkos/eltitkolt, akár a tabunak számító, akár a mély érzelmi dolgok felé, mert a váltás (meglepő módon) éppen ezeken a területeken toporog a küszöbünkön.
Hatalmas, ugyanakkor szelíd erőt tudunk most megmozdítani a szabadság érdekében. Megfordítva az irányt azt mondhatjuk, hogy a szókimondás, tisztázás, a nemes értelemben vett lázadás pedig a fejlődést, haladást, előrelépést szolgálja.
Az Uránusz teremtő fényszöge a naaagy hármas együttálláshoz arról mesél, hogy ideje felismernünk a rendszereinkben azt, aminek lejárt az ideje. A Szaturnusz-Merkúr segít abban, hogy kimondjuk, ha valamit be kell fejezni. Mindennek koronájaként az Uránusz és a Plútó összekapcsolódó energiái segítenek lerombolni és átalakítani a működésképtelen rendszereket.
Igyekszem ítélet- és bántásmentesen fogalmazni (általában). És így írom, hogy ha valami halott (vagy működésképtelen), akkor azt jó azonnal befejezni ahelyett, hogy még évekig foltozgatni akarnánk. A hullákat is max. egyszer sminkelik ki (ha muszáj), aztán szépen eltemetik őket. És ez így OK.
Fontos látni, hogy a lebontás és rombolás nem egyenlő az öncélú pusztítással. Ha az istenhármasokra gondolunk, ott is megjelenik a lebontó energia. Csak a mi (nyugati) „civilizációnkban” van rossz híre a lebontásnak. De gondoljatok bele: hogyan lehetne folyton csak szülni (teremteni) és fenntartani? Ha nem működne a bölcs, csodálatos ritmusú lebontás, bazi nagy tumultus lenne itt másodperceken belül.
Akár élő organizmusokat, akár filozófiai vagy társadalmi rendszereket nézek, helyénvalónak tűnik a halott dolgok lebontása azért, hogy az újnak, frissnek, tisztának helye legyen. Amikor az életünkben valami bomlik, pusztul, búcsúzik, gondolhatunk esetleg erre is. Hogy ez a folyamat a isteni hármas megjelenés része. És hogy így van jól.
Ezekben az időkben egymás után leszünk tanúi annak, ahogyan az Uránusz-Plútó tánca járványos szókimondásra késztet egyre több embert, forradalmi elméleteket indít el, majd (akár hirtelen, gyökeres változások útján) megsemmisíti az életképtelent, hogy helyet adjon a magasabb minőségnek, a jobbnak, az újnak.
Csendben teszem hozzá, hogy távolról sem dőlhetünk hátra elégedett somollyal a szánk sarkában. Merthogy a „jobb” világ és a „tiszta” dolgok rajtunk múlnak. A mi felelősségünk az (maradéktalanul a mienk), hogy a változások valóban előre-felfelé mutassanak, és mindaz, ami érkezendő van, valóságosan és igazán jobb legyen, mint az éppen lebomlóban lévő jelenlegi rendszerek.
Bármely és minden vonatkozásban.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
