Az előttünk álló néhány nap kiemelten alkalmas a kozmikus történelemírásra. Gondolhatnánk, hogy apró porszemek vagyunk csak a történelem sivatagában, és hogy semminél is kevesebbet számít egyetlen ember az Univerzum méreteihez képest. Vagy hogy Isten ki van kapcsolva és tök közönyös életünk-halálunk iránt. Vagy szimplán nincs is.
Vagy gondolhatnánk azt is, hogy mindenkiben a Nagy Egész képeződik le a maga tökéletességében, és ami az egyén életében katarzisként jelenik meg, az megrázza az egész teremtett világot. Hogy amit valaki átél, az hatással van a legtávolabbi csillag legapróbb molekulájára is – ha van neki olyan.
Magam az utóbbi verziót tartom igaznak.
A lehetőségeket pedig mostanában igen nehéz lesz elkerülni, vagy észrenemvevőst játszani velük.
Kép: alphacoders.com
Bámulatos, ahogyan a Földről nézve alakulnak a dolgok. Hogy ezek az égitestek „véletlenül” (vicceltem!) úgy helyezkednek el, hogy bizonyos analógiák mentén pontosan megfeleltethetők legyenek egynémely fogalmaknak, melyek aztán pontos képét rajzolják annak, ami történik ezen a bolygón, egyéni sorsainkban. Értem, hogy a végtelen valószínűségek véletlenjeinek szoros egymásutániságával is simán magyarázható ez a világegyetem és a földi élet, de szerintem az „egy majom egy írógépet véletlenszerűen kopogtatva, végtelennyi idő alatt valamikor biztosan legépeli a Hamletet angolul” azért némileg logikátlanabb, mint a szeretetalapú világnézeti rendszer, amelynek forrása és torkolata az Istenség (különböző alakban és értelmezésben). Hiszem továbbá, hogy „a világ fölött őrködik a Rend” (Wass A.), és mindennek oka és értelme van. És a többi.
A vonatkozó bolygótáncok most szólnak bölcsességről, igazságról, szabadságról, termékenységről és tisztításról. Meg még egy csomó mindenről, amely csomómindenből most kiragadok párat a teljesség igénye nélkül.
Elsőnek említem a minap Nyilasba lépő Marsot, aki lendületével és erejével tanulmányainkban segít bennünket. Felmerülhetnek (belső) küzdelmek Igazság-ügyben, de ugyanúgy elképzelhető, hogy világnézeti kérdések felgöngyölítésébe helyezzük erőink jelentékeny hányadát.
A Skorpió csillagkép ollócsillagainál járva az elkövetkező bő hétben a Hadak Ura az elengedést támogatja. Ez az elengedés pedig hirtelen és elvágólagos (OLLÓcsillagok, értitek…), és ha jól dolgozunk, akkor életünk hátráltató, gátló, lehúzó minőségeit érinti.
Aztán ott van a két szubtilis fényszögkapcsolat: az Uránusz-Vénusz és a Vénusz-Mars. Kapcsolatainkban a szokatlan dolgok spirituális elmélyülést és megértést hozhatnak, és ez most nem csak a szexualitásban jelenhet meg, hanem bármely közösen átélt tapasztalásban. Lassanként megkerülhetetlenné dagad a párkapcsolatainkat mérgező kanonizált hazugságok csomagja, amiket a most pergő napok energiájával szisztematikusan (vagy akár egyetlen jól irányzott csapással) felbonthatunk és kitisztíthatunk.
Talán néha nehéz elhinni, és talán sokszor átélni is nehéz magát a folyamatot, de akkor is igaznak tűnik, hogy a tiszta, őszinte, képmutatástól és alakoskodástól mentes kapcsolatok értéke mondhatatlanul nagyobb a sunnyogással, álnoksággal és manipulációval egyben tartott emberközi relációk ázsiójánál.
Az anyagi bőség, földi gyönyörök és tejszínhabos mézesmáz is ott figyelnek az ajtó előtt bebocsáttatásra várván. Ám ezen időszak jellemzője, hogy elég sarkosan és sokszor mogorvának tűnő módszerekkel oktat bennünket arra, hogy koszos edénybe nem töltünk mézsört. Magyarul: az Univerzumnak rengeteg ideje van. Ki tudja várni, amíg a megfelelő lépéseket meglépvén megtisztítjuk edényeinket, és majd csak ezen tisztítást követően kapjuk a mandulatejet és cseresznyeszörpöt.
Mostan az elvágólagos dolgok ideje van. A tiszta beszédé. A következetességé. A világosságé.
Ha esetleg nem látja valaki tisztán az előre-felfelé vezető utat, átmenetileg jó irányzék lehet, ha igyekszünk a ragadós-nyúlós-béklyózó-beszippantó dolgoktól távolodni; a tiszta, egyértelmű, világos, őszinte, nyílt és felszabadító dolgokhoz közeledni az úton. Meglepő módon (?) erről a módszerről ki szokott derülni, hogy szintén előre-felfelé vezet.
A Jupiter és a Plútó is kapcsolatban vannak egymással a csillagos égen. És ez a kapcsolat eredményezi, hogy sokszor már a megértés önmagában gyökeres változást generál. Hiszen gyakran képtelenek vagyunk megmaradni egy mérgező szituációban. Sokszor az igazság arcának megpillantása lehetetlenné teszi, hogy úgy folytassuk az életünket, mint a találkozás előtt.
Általános törvénye az általam ismert Kozmosznak, hogy a tudás (a Bölcsesség) mindig változást hoz. Fontos még, hogy nem arra a tudásra gondolok itt, ami arra késztette Ádámot és Évát, hogy leveleket pakoljanak testük izgalmas tájaira. Sokkal inkább arra a bölcsességre, ami Lilith birtokában van, és páratlan hatalmat és szabadságot adott a kezébe a teremtett világban.
A többit tudjátok.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
