… Hold-Plútó fényszöggel, ami amúgy önmagában is elég pazar, hát még így…
Hogy a Merkúr hajnalban (álmok!) a Nap pedig késő délután (szunyóka-álmok!) lép át a Halak asztrológiai jelébe.
Aki szokta használni hétköznapjaira az „úszom” igét, most legalább nem beszél nagyon mellé.
Kép: wildcoast.co.za
Amikor ezek az erők építően működnek, akkor gondolatiságunk a mély (érzelmi) tartalmak felé fordul. Könnyebben nyilvánulunk meg érzelmi téren és simábban megy a megértés, légyen szó bár saját, vagy mások lelki folyamatairól. Időszerűvé válik a felületes csacsogás elleni védőoltás (sokan megkaptuk már születéskor, de aki kimaradt egy körből, most sanszos, hogy pótolni fogja). Többet merengünk titkokon és lezárásokon. Felmerülhet az egységélmények tapasztalása, az EGY-ben létezés utáni vágyódás.
Ezenkívül kapcsolatainkban (akár az üzletiekben is) megjelenhet a mélység, a gazdag érzelemvilág. Ez eddig a Merkúr asztala.
Ami a Napot illeti, ő felügyeli cselekedeteinket, életünk uralását és a hatalmat (mindig szigorúan befelé). Előfordulhat, hogy picit meglassulunk, befelé figyelünk, álmodozásba hajlunk.
A „jobb félni, mint megijedni” EQ-gyilkos szövegre rímel az „álmodozásból nem lehet megélni”. Ha van kedvetek, cincáljátok ezt tovább, mondjuk, azon a vonalon, hogy a világ pénzember-készletének mekkora hányada él (pazar bőségben) álmodozásból. (Nem, nem csak Hollywoodban.) A Neptunusz uralta Nap szelíden, csupaszépség útvonalon vezet rá bennünket arra, hogy az álmodozás (a termékeny képzelet játéka) olyan, mint a légzés: természetes, éltető, nélkülözhetetlen.
Bőven elfér a kalapban az idealizmus, mert higgyétek el (vagy teszteljétek), hogy attól még nem lett rosszabb a világ, hogy valaki mindent túl szépnek látott és minden jelenségben a varázslatot kereste.
És ha már varázslat: bizony mondom néktek, előkerülnek okkult képességek. Ki halottakkal beszélget, ki szerencse(?)játékon nyer, míg mások ösztönös mágiával megteremtik boldogulásukat a gazdaság farkas(?)törvényei között. Szelíden, könnyedén, erőfeszítés nélkül. A lényeg egy: rálelni az áramlatra és élvezni a kalandot (melynek magas vagánysági és izgalmatossági együtthatójáról a rövid, ám annál intenzívebb hatású Hold-Plútó fényszög gondoskodik).
Pálcák a kézben, áldás az úton.
*Igen, tudom, hogy a delfin nem hal, de nagyon szeretem ezt a képet.
