Hétfőn kora hajnalban, jóval napkelte előtt lesz telihold a Skorpió-Bika tengelyen. Hajnali álmaink tehát érzelmekről, elmélyülésről hozhatnak üzeneteket. Ha valakinek aktualitás a(z ön)bántalmazás, öngyepálás és a fejlődés virágainak saját kezű megfojtása, akkor célszerű ennek a helyzetnek a meg- és feloldására álmot kérni. (Amikor valamire álomban várjuk a választ, érdemes eldönteni három dolgot ezzel kapcsolatban: felébredek az álom után, emlékszem a lényegére és képes vagyok helyesen értelmezni.)
Kép: pinterest.co.uk
Minden telihold érzelmek áradását hozza, a mostani a termékenység és biztonság árnyalataival színeződik, erőteljesen anyagi és erőteljesen érzelmi vonalon. És nem, ez nem ellentmondás. El lehet töprengeni például azon (ha esetleg a hajnali telihold energiája éberré csiklandoz bennünket), hogy mi jelenti számomra a biztonságot, kitől várom a biztonságom megteremtését, és ha nem tőlem, akkor mért nem és hogyan inkább igen.
Vasárnap ugyan még csak telik a Hold, ám már délelőtt átlép a Skorpió jelébe, és ezen a módon szembenállásba kerül az Uránusszal. Ez az égi helyzet finoman szólva sem kedvez a lelki börtönöknek, rutinoknak. Hatalmas energia, kihasználásra érdemes. Ha befelé figyelünk vasárnap, és kérdezünk, a lelkünkbe érkező sugallatok az előrelépést, a haladást fogják segíteni. Különösen akkor, ha kérdéseink a beragadt helyzeteinkből való továbblépést firtatják.
Az egész (hosszú) hétvégén (és azon túl is) érvényes Plútó-Mars együttállásról részben beszéltem korábban, jó az, ha itt áll leírva is, hogy ennek a két égi vándornak a Bak jelében történő találkozása hatalmas erőt ad a kezünkbe ahhoz, hogy változtassunk életünkön. Ez a változtatás az anyagi dolgokat érinti és konkrét előrelépést, konkrét cselekvést és anyagi síkon megjelenő eredményeket jelent. Aki mostanában tervezett gyökeres átalakulást eszközölni, annak írom, hogy az optimális idő elérkezett, megteheti az a bizonyos időbeni lépés.
Ide kívánkozik még a bölcs különbségtétel az értelmetlen, félelem szülte halogatás és a rend diktálta beérés kitürelmezése között. Ha kérdésekkel közelítünk, messzebbre jutunk. Példa: ha tudom, hogy merre kellene lépnem, ha tudom, hogy lépnem kellene már, miért halogatok? Mi történik, amikor megteszem azokat a lépéseket? Mitől félek? Mi gátol? És a többi.
Önnön határainkra rálátni és azokat a lehető legkönnyedebb, legörömtelibb módon meghaladni segít a Nap-Szaturnusz trigon. Itt is a konkrét, kézzelfogható történésekről és megoldásokról szól a mese. Az agyalás ideje ebből a szempontból lejárt. Szellemi szinten mindenki mindent tud, az adekvát érzelmi munka is az elvégződés útjára lépett. Viszont az a helyzet, hogy az élet az anyag világában történik és követeli a magáét. És hogy a fejlődés a rutinokon és az illuzórikus biztonságérzeten kívül található. A vonatkozó felismerési lehetőségek egyike, hogy a biztonság illúziója ugyan keretekhez kötött, ám a valódi biztonság mindenütt jelenvaló és sehonnan eltűnni nem tud.
Egy szó mint száz: jelen napokra nem (feltétlenül) igaz, hogy többet ésszel, mint erővel, mert most mindkettőből sok van. Érdemes lehet inkább olyan megoldást célul tűzni, ahol a rengeteg alkalmazott bölcsesség szolgálatába állítjuk az óceánnyi erőtömeget, ami ajándékul adatik, hogy szabadon diszponáljunk felette. (Kérdés a végére: ki mondta, hogy saját boldogságunkat vágyni, megteremteni és élni: önzés lenne? És még ha az is… kinek kellene emiatt rosszul éreznie magát? – Na ugye.)
Pálcák a kézben, áldás az úton.
