Vasárnap a Mars-Vénusz együttállása hidat képez a mélységeinkben lakozó világfordító erő, valamint az életeken átívelő lelki tapasztalataink között. A spiritualitást ebben a pár napban célirányosan használhatjuk sorsfordításra, fejlődésre, jobb emberré válásra.
(Mindezt oly módon, hogy most kivételesen nem ajánlom az alkohol, drogok, illetve bármilyen tudatmódosítók használatát.)
Kép: pinterest.com
A Mars-Vénusz együttállásban kivétel nélkül mindig termékenység-üzenet rejlik. Ezúttal ez az anyagi világra irányul. Például elképzelhető, hogy meditáció közben jut eszünkbe valami, amit megvalósítván anyagi bőség köszönt életünkbe. Ismét hangsúlyozni kívánom, hogy az anyagi bőség (horribile dictu: a gazdagság) semmiféle spirituális fejlődésnek nem áll útjában. Hanem sőt.
A jellemgyengeség áll a spirituális fejlődés útjában. Figyeljétek meg, hogy a pénz (és a hatalom) pontosan úgy viselkedik, ahogyan az alkohol. Semmi olyat nem hoz elő az emberből, ami ne lett volna már eredendően ott.
Találkoztam néhány esettel, amikor valaki úgy akadályozta meg magát a pénzzel és hatalommal való visszaélésben, hogy eleve elzárkózott ezektől (biztos ami biztos), hogy esélye se legyen „rossz útra” tévedni. Ezzel kapcsolatban úgy vélem, hogy a rossz út is jó út, mert ha van róla emlékünk és tapasztalatunk, akkor már hiteles tapasztalatok alapján mondhatjuk, hogy a jövőben elkerüljük. Ha úgy gondolod, hogy a pénz elrontja az embert, kifordítja önmagából, javaslom: kísérletezz azzal, te hogyan változol sok pénz hatására. Érzésem szerint sem a pénz, sem a szerelem nem fordít ki önmagunkból, hanem ellenkezőleg: éppen visszafordít önmagunkba.
Amennyiben a jellem csiszolt és ragyog, a világban kószáló vándor bármennyi pénzt kapjon is a markába, sosem válhat belőle hazug áruló. Mert a pénz – miként az alkohol – azt erősíti az emberben, ami egyébként is benne vagyon. Inkább a valódi természetünket elkendőző díszleteket bontja le előszeretettel.
A termékenység és az anyagban megnyilvánuló bőség tehát jó tesztje lehet annak, hol tartunk az „önismereti úton”. Vigyázat! Ez a kísérlet nem azt mutatja meg, hol gondoljuk, hogy tartunk, vagy hol szeretnénk tartani, vagy mit mutatnánk szívesen másoknak, hol tartunk. Hanem hogy valóban, a ruhátlan igazság GPS-ével mérve hol tartunk.
Akinek pedig a szerelem csodája párkapcsolati vonalon köszönt be az életébe, legyen kedves és ne agyalja szét (hogy a rézf@szú bagoly veregesse hátba a sok esélylatolgatást meg tétovaságot!) hanem dőljön bele, lubickoljon, mintha az Élet megismételhetetlen, ezerszer drága, csodálatos kaland lenne.
Merthogy valószínűleg az is.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
