A hétvégén a Nap a Mérleg csillagkép közepénél, a Merkúr a Skorpió szívénél jár, a Jupiter és a Vénusz a Szűz angyali részénél áll együtt, innen kapnak mágikus inspirációt a Plútótól. Asztrozófus legyen a talpán, aki képes és hajlandó ennek az égi helyzetnek minden csodáját maradéktalanul kibontani… Másfelől talán nem is ez a dolgunk, csupán felhívni a figyelmet a fő energetikai fonalakra és jelenségekre, amikkel aztán szabadon azt kezdhet mindenki, amit szeretne.
Ezzel együtt valószínűleg nem leszek rövid. Aki siet, annak az összefoglalás: jó ritmusban kapaszkodni és elengedni, sokat kacagni, mélyeket lélegezni, ölelni és érinteni. Argentin tangó sosem árthat.
És akkor a részletes verzió:
A hétvége alkalmas lesz kényes és érzékeny témáink megbeszélésére. A régóta esedékes rendező/tisztázó beszélgetéseinket mostanra időzítvén a tiszta szeretet hathatja át szavainkat és sokat tehetünk az (isteni értelemben vett) egyensúly és harmónia megteremtéséért. Ebben a pár napban megérthetjük és megértethetjük, hogy az agresszió, az erőből politizálás és a félelem- avagy gyűlöletvezérelt cselekedetek ritkán vezetnek jóra, és életképes ötleteket kapunk szerencsésebb alternatívákra nézvést.
Kép: pinterest.com
A Jupiter és a Vénusz közeledő együttállása a szerelem mindenféle tapasztalati lehetőségeit erősíti. Még mindig játszik a szexualitás mint ima tapasztalása, a szerelem (a szerelmetes ihletettség, akár az élet iránti szerelmes rajongás) sorsfordító ereje, mint ahogy élményeket szerezhetünk arról is, hogyan rejtheti egy párkapcsolat (vagy adott esetben a kapcsolatok hiánya) a lelkünk legmélyebb titkainak ajtaját nyitó kulcsokat.
A Jupiter-Vénusz együttállásban mindig ott a szerelem igazsága is, amiről végső soron tapasztalhatjuk, hogy ellene minden észérv kevés – akár minket ért el ez a kegyelmi állapot, akár valamely hozzánk közel állót. Most ráláthatunk, hogy nem azért szeretünk bele valakibe, hogy valaki másnak ezzel fájdalmat vagy kényelmetlenséget (esetleg mindkettőt) okozzunk, hanem mert vele van dolgunk, mert tanulnivalónk van általa és hogy ettől nem leszünk sem jók, sem rosszabbak, mint előtte voltunk, mert ez megtörténik az emberrel, akaratán kívül (nem ritkán annak ellenére). És hogy ezzel egyébként mindenki más is így van.
A chilit a csokiban az adja, hogy ezt a lágy, szelíd és harmonikus, minden rezdülésében előrevivő és angyalok muzsikájával bélelt együttállást a Plútó aspektálja vagány módon. Hádész jelenléte sarkall bennünket a legmélyebb érzelmeinkkel, ösztönösen jelenlévő késztetéseinkkel való szembenézésre. Az ő módszereiből általában hiányoznak a lassú és szelíd vonulatok. Hádész Fejedelem általában köntörfalazás nélkül mutat rá a szíjas igazságokra és mondandóját sem szokása madártollba csomagolni. Jó hír viszont, hogy soha (ismétlem: SOHA) nem mond olyat, amivel ne lenne régen tisztában az, aki felhagyott már az önmagának történő hazudozással. Az Alvilág királyára ugyanis sok dolgot lehet mondani, de őszinteségét és egyenességét nehéz lenne vitatni.
Aki esetleg az ezoterikus ösvényre tévedt, mostanában tapasztalhat intenzív érzelmeket kiváltó (meglehetősen sűrű) eseménysorokat, szélsőséges lelkiállapotokat. Ezek a teszt-szituációk jól használhatók arra, hogy lássuk: mennyire szippantanak be a fizikai szinthez kapcsolódó zsigeri érzetek, ösztönök és érzelmek, illetve mennyire tudunk tudatunk egy részével kívülről-felülről ránézni a történésekre és mennyire tudunk/akarunk érteni, tanulni belőlük. Sokan értik ezt félre: az érzelmek átélése teljesen helyénvaló. Amikor gyász van, akkor a gyásznak időre és térre van szüksége, hogy a tapasztalatban gyógyulhasson a lélek. Nem kell ujjongani, amikor megszoktunk egy fénylényt adott fizikai testben és ez az adott fizikai test éppen szabadon engedte a lelket. Egyfelől örülhetünk, hogy lélektestvérünk szabad és új kalandok várnak rá, másfelől jogos a fájdalom és helye van a szomorúságnak. Szubjektív érzelmeink mindenkor saját legteljesebb realitásunk, és mint ilyen, megérdemlik a rájuk szentelt időt és figyelmet.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
