Hétfőn, a kora hajnali órákban együtt fog állni a Hold a Plútóval a Bak jelében, a Nyilas csillagképben, méghozzá ott is a Sas csillagai alatt. (Előttetek van a jelenet, ahogy a Plútó ír a Holdnak egy izgatott SMS-t, hogy hétfő hajnal 3 körül várja a Nyilasban, a Sas alatt? Mint régen, amikor a Moszkván találkoztunk, az óra alatt…)
Ha ebben az időszakban meditálunk, vagy megébresztjük magunkat álmunkból, az ekkor érkező üzenetek az előrelépésről szólnak majd. A Hold-Plútó kapcsolat mindig szól a lélek hihetetlen (ám sokszor zömében kiaknázatlan) erejéről, és arról is, hogy az anyagban is megjelenő gyökeres változás a lélekből indul el. Ennek a gyakorlóterepe az, hogy olykor szélsőséges érzelmeket tapasztalunk. Hja, kérem, a földi létezés…
A csillagképi háttér üzen arról, hogy minden rendben lesz mégis, hiszen a lelkünk emlékszik a Fény bölcsességére, hogy az igazán fontos tudás mindig a mienk és hogy a tudás mindig változást hoz. Továbbá (a Sas miatt): ami egyik nézőpontból a maximum, az egy másikból még csak a kezdet. Gondolhattok itt arra, hogy a hegy teteje a büszke baknak a teremtett világ csúcsa, az uralom helyszíne. A sólyomnak azonban csak ugrószikla, ahonnan erőfeszítés nélkül, könnyedén emelkedik szinte a Végtelenbe. És így tovább.
Az égnek ez a területe mesél arról, hogy az emberlény – fokozatosan ráébredve ősi bölcsességére – egyre nemesedhet, egyre magasabb szinteken élheti életét.
Természetesen ez is csak egy szabadon választható opció.
Pálcák a kézben, áldás az úton.