4-én délután a hátráló mozgású Merkúr visszatér a Nyilas jelébe, miközben egyre erősebben érezhető a Nap-Plútó együttállás.
A Merkúr – amellett, hogy olykor pajkosan megviccel bennünket kommunikációs vonalon – a Nyilas jelébe visszatérve egyfelől segít, hogy a megértés-megértetés pályáján tanulandókat könnyebben felismerjük és elsajátítsuk, másfelől gondolatainkat ismét az isteni tudás, és általában az istenkeresés felé fordítja. Ha üzleti tranzakcióra készülünk, azt érdemes alaposan átgondolni, még egyszer átolvasni, és különösen ügyelni arra, hogy a jogi részek rendben legyenek. (Inkább szájbarágósan egyértelmű legyen, mint félremagyarázható.)
A Nap-Plútó kapcsolat – nem szépítem – radikális és gyökeres sorsfordulatról mesél. A Nap jelzi a cselekvő ént, a hőst, aki élete küldetését ezer veszélyen, viszontagságon át is teljesíti. Ő jeleníti meg a hatalmat és az uralkodói erényeket is, és ez nem (ez sem) feltétlenül külső kategória. A Naphérosz egyik fő attribútuma, hogy legjelentősebb győzelmeit saját maga felett aratja, és így ír le teljes ívet: válik méltóvá arra, hogy a fizikai világban uralkodjon, elnyerje az anyagi és egyébféle jutalmakat. Tekintsük akár Héraklészt, akár Jézust, akár a magyar népmesék hőseit: ki-ki saját szintjén először kimunkálja erényeit (vagyis teljesíti a próbákat, méltóvá válik valamire és valamihez), majd elnyeri a tejszínhabos epret.
A Plútó (a szkíta-görög mitológiában Hádész) testesíti meg saját személyes alvilágunkat (ami természetesen lehet pokol is annak, aki így szeretné), valamint a gyökeres változtatáshoz szükséges erőt (mely – fájdalom! – saját személyes alvilágunkból táplálkozik, így előjele kizárólag tőlünk függ). Ahol a Plútónak lapot osztanak, ott a szöszmötölés kizárt. Mindig gyors, mindig erőteljes és gyökeres a bekövetkező változás. Igen, történhet olyan is, hogy az átalakulás valamilyen nézőpontból halálnak álcázza magát. Ilyenkor eszünkbe idézhetjük, hogy a pillangó a hernyó halála.
Nap-Plútó együttálláskor (különösen ezekben az években, amikor ez évről évre a Bak jelében megy végbe) ezek a gatyábólkirázós változások minden egyes esetben fejlődésünket szolgálják és fontos megoldásokat hoznak. Igen, még akkor is, ha nem úgy tűnik. A fejlődés úgyszólván kötelező (lásd még: ami stagnál, az pusztul; ami nem fejlődik, az leépül).
Az elmúlt napokban alkalmunk volt összegezni az elmúlt időszakot, most pedig megkapjuk a változtatáshoz (céljaink eléréséhez) szükséges plusz erőt. Meghozhatjuk a „nincspardon”-kategóriás döntéseinket, fejlődhetünk akár szellemi, akár anyagi értelemben. Fontos, hogy mindez a mi kompetenciánk, illetve hogy saját életünkben mienk a korlátlan felelősség, korlátlan hatalom. Ezzel a hatalommal, felelősséggel minden pillanatban szabadon rendelkezünk.
A változások margójára kívánkozó megjegyzés: még tart az Uránusz-Jupiter oppozíció, ezért érdemes mindent és bármit átengedni a „tiszta-e? igaz-e?-szűrőn is. Merthogy az igazsághoz és kérlelhetetlen őszinteséghez való ragaszkodás sokszor már rövidtávon is busásan megtérül, ám minél hosszabb időtávot vizsgálunk, a profit annál impozánsabb. Ebből a szempontból tehát az igazság és őszinteség kamatos kamatnak tekinthető.
Pálcák a kézben, áldás az úton.