Szombaton kora délután a Nap belép a Halak zodiákusi jelébe. Ezzel kezdetét veszi a befejezések, lezárások időszaka.
A Halak idejének egyik fontos vonulata az összegzés. Konklúziót vonunk az elmúlt időszakból, sőt, időzünk is egy-egy felmerülő érzelemnél, ha szükséges. Ez a tanulságlevonós gyakorlat segít aztán bennünket abban, hogy az újonnan induló dolgainkat már magasabb szinten, az előző időszak tanulságait beépítve kezdjük.
Fontos ilyenkor észben tartani, hogy minden befejezés, lezárás egyfajta halál-élmény. Ez nem tragédia (elméletben akkor sem kellene annak lennie, amikor emberekről van szó), csak érdemes megadni minden dolognak (és embernek, emberi kapcsolatnak) az őt megillető gyász-, tehát feldolgozás-időszakot.
Elgondolkodhatunk azon is, hogy valamit tiszta lappal, egészen új minőségben igazán akkor tudunk elkezdeni, ha a hozzá vezető utak, vargabetűk maradéktalanul lezárultak. A nyitott kapuk sok esetben hasznosak, de van olyan is, hogy ezeken keresztül – mint a nyitva felejtett vízcsapokon át – elfolyik az energia, amit akár használhatnánk arra is, hogy a jövendőt magasabb minőségben, boldogabb verzióban alkossuk meg.
Már persze ha van ilyen indíttatásunk.
Átgondolni, befelé fordulni mindenesetre érdemes. Sokunk működéséhez szükséges időről időre a magány nyugalma, az elvonulás, a magunkba merülés. A környezetünkben élő, máshogy működő embereknek üzenjük szeretettel, hogy ez nem ellenetek szól, és nem az a lényeg, hogy nem akarunk Veletek lenni, hanem hogy MAGunkkal vágyunk lenni. Akár azért is, hogy aztán érdemben, teljes odafordulással lehessünk Veletek.
Amúgy pedig… tapasztalatom szerint a dolgok átgondolása és akár az új irányok kijelölése jobban megy a termékeny magány sötétkamrájában. Ez is ilyen Halak-dolog…
Pálcák a kézben, áldás az úton.