A Szaturnusz immár „hazatért” a Bak jelébe, és csütörtök este a Nap is eléri pályájának mélyét, kezdetét veszi a tél.
Tudom, hogy ha Szaturnusz, akkor riogatás. Ha meg Bak Szaturnusz, akkor bújjunk el egy barlangba és 3-4 évig ne is jöjjünk elő onnan, mert abból csak a baj van. És ez sem garantálja, hogy bent nem lesz baj, mert a szaturnuszi rontás erői utánunk jönnek a védettségbe és bekorpásítják a hajunkat. Ráadásul tél is lesz már holnap este hivatalosan, ami sötét és hideg és reménytelen. Legjobb lesz tényleg, ha kiülünk egy jégtáblára, hogy legalább a jegesmedvéknek jó napjuk legyen.
VAGY…
Vagy megkísérelhetjük megismerni Magiszter Szaturnuszt, hátha nem is olyan gyokertirpak szadistaallat, amilyennek mások mondják. És itt meg is érkeztünk vala az első leckéhez, amit a Remete tanít nekünk. Hogy ugyanis TAPASZTALAT. Kár elhinni, amit mások („láttam egyet, de az sem az volt”-alapon) mondanak. Az az ő észlelésük, ő életük, ő világuk. Rajtunk áll, hogy nyomába eredjünk saját igazságunknak és örüljünk, amikor az (meglepetések meglepetése) különbözik a többiekétől. Szögletes zárójel: az egész földi élet tokkal-vonóval erről szól. A tapasztalásról. Az öt érzékszerv kényeztetéséről, a fizikai behatások általi tanulásról. Testbe születni aztán a nem-cselekvést választani… szabad persze, mindig mindent szabad, de véleményem szerint oktalan pazarlás.
Kép: pinterest.com
A következő nagy lecke az IDŐ. Úgy is mint ritmus (az Élet ritmusa) és úgy is, mint beérés. Amihez társul a türelem is. Ha nem tiszteljük meg az epret azzal, hogy megvárjuk, amíg zamatos, napcsókolta és bíborvörös lesz, ő frusztrált lesz, mert nem adhatja édes lényegét, nekünk meg belesajdul az összes ízlelőbimbónk a sanyarú zöldkeménységbe. Nem buli. A titok: rájönni, hogy ez nem csak az eperrel van ilyenformán.
Az IDŐ máshogyan: igazság. Mert sok esetben egyedül az idő mutatja meg, mi a valódi és mi a talmi. A Bakhoz is és a Szaturnuszhoz is hozzátartoznak az időtálló (uram bocsá’: örök) értékek. Úgy hegy gyomrában, mint emberi kapcsolatokban.
A Szaturnusz maga a KAPU őrzője. Okít bennünket saját korlátainkra, határainkra, és (igen!) azok meghaladására. Az élet ezen beavatásai szólnak az átlépés csodájáról. Bármilyen értelemben.
Az Öreg ezenkívül tanít bennünket kitartó fejlődésre. Tudjátok: van az a fajta konokság, amit „kerül amibe kerül, tart ameddig tart” (copyright by OM) bulldogsággal jellemezhetnék. Amikor az ember tudja, hogy jó úton halad, és (amennyiben szükséges) a tíz körmével kaparja ki magának a jogos jussát, légyen az bár bölcsesség, szerelem, boldogság, vagy mindez együtt. Szaturnusz Mester tanít bennünket jó értelemben konoknak lenni: kitartónak és állhatatosnak. És hűségesnek – az álmainkhoz. Elég durva ferdítés például, hogy a szaturnuszi energia annyira földhözragadt, hogy képtelen álmodni. Ellenkezőleg. A Nyilas-korszakban megálmodott optimális valóságát hozza fizikai szintre, valósítja meg konkrétan. Nem dumál, hanem cselekszik.
Részemről fenntartom, hogy mélyen hiszek a szavak mágikus erejében. De ha például sebes sodrású folyóban fulladoznék, sokkal jobban értékelnék egy segítő kezet, mint egy – mégoly briliáns – eszmefuttatást a mások javára történő cselekvés felemelő mivoltáról.
Bölcsességünk útján igazságainkra lelvén válunk megbízhatóvá. Stabillá (mind érzelmileg, mind gondolatilag). És ez még mindig Szaturnusz, esetleg Bak Szaturnusz.
Ebben a stációban tisztulnak le, válnak világossá rejtett összefüggések. Merthogy a világosságot jelképező Nap most jár útjának legmélyén. Ilyenkor nem kell sallang, cifraság, körítés, túlpompa. Egyszerűen látjuk, érezzük, fogadjuk, ami van. Rájövünk, hogy az egyszerűség és az igazság a legvonzóbb.
Saját tapasztalataink mentén tanulhatjuk (tanulhatnánk) meg, hogy mekkora érték a jelenlét (a valódi jelenlét) és az adott szó. Hogy mekkora kincs és kegyelmi állapot, amikor lehet ránk számítani, lehet velünk számolni. És hogy mellettünk is vannak páran, akikre számíthatunk, akikkel számolhatunk. Akik nem oktatnak ki bennünket folyvást arról, hogy miért felesleges amit csinálunk, hanem mellénk állnak és segítenek görgetni a b.szott nagy követ hegynek fel. Mert az ilyen lehetetlen vállalásoknál, észszerűtlen sorsképleteknél könnyen megmutatkozik, ki a valódi társ és ki a kirakathaver. És ezek az időszakok segítenek mindent és mindenkit értéken kezelni.
És ilyenek.
Ki mondja most, hogy a Bak Szaturnusz félelmetes?
Áldott télfordulót Mindannyiótoknak!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
