Miért Cadmon?
Az Univerzális Embernek, a Kozmosszal egy ritmusban működő és annak minden titkát értő és ismerő embernek neve Adam Cadmon.
Lilith ennek az etalonnak a női arca.
Mert a polaritás világában nincs nappal éj nélkül, nincs fény sötét nélkül, nincs zaj csend nélkül. A teljességhez az ellentétek megismerésén és uralásán keresztül vezet az út.
Miért Lilith?
Felejtsük el egy pillanatra a belénk nevelt „démonistennő” és „női sátán” automatizmusokat! (Az automatizált gondolkodást általában is érdemes elfelejteni, ha misztikáról elmélkedünk. Ezek ugyanis többnyire – de itt biztosan – eltakarják előlünk a lényeget.) Ugyanígy kerüljük el ennek a névnek a feminizmus zászlajára tűzött tartalmát is, ha kérhetem.
Megmutatok egy sokkal izgalmasabb – és nem is titkos – változatot.
Régi legenda meséli Lilith-ről, hogy a Teremtésben ő Ádám első asszonya. Egyenrangú partnere, ugyanaz az isteni minőség. Nem oldalbordából fabrikált, férfiszolgálatra hivatott asszonyállat, hanem – Ádámhoz hasonlóan – Isten leheletéből születő szellemlény.
A Teremtés hajnalán Lilith az isten-ember kiegészítője, a másik fele, az isten-asszony. Se több, se kevesebb.
A Lilith-történet kulcsa szellemi kategória. A női minőség korlátozatlan – és korlátozhatatlan – szabad megjelenése a világmindenségben. A Teremtő bölcsességét bíró asszonyszemélyt jeleníti meg.
Az én olvasatomban Ádám valódi társa nem Éva, az akarattalan báb, a gyermekszülő automata, az önálló személyiséggel nem rendelkező gondolatrabszolga.
Nem.
A legendák táltosának, az isteni RENDet ismerő harcosnak és a Földanya testéből életet varázsoló (és a természet ősi tudását birtokló) férfinek Lilith a méltó párja. Kevesebbel nem érheti be.
A „Lilith” tehát ezeken az oldalakon szellemi minőséget jelent. Egyfajta iránymutatást, zsinórmértéket. Hiszem, hogy Lilith ma is él minden leánykában, menyecskében, asszonyban és öreg nénében. Talán nem bukkan felszínre. Talán szunnyad egy életen át. De ott van.
