Sokat töprengek mostanában az átkok és a fekete mágia természetéről.
Úgy döntöttem egy ideje, hogy befejeztem a „közmondások” rágás nélküli szajkózását.
Hallottátok már, hogy „túl szép, hogy igaz legyen”?
Hallottátok már, hogy „jobb félni, mint megijedni”?
Hát elmegy a hatszemű jó kurvaédesanyjába, aki ilyeneket dobál rám kéretlenül.
Átgondoltam amolyan közgazdasági-lélektani-asztrozófiai szempontból, mi folyik most.
Van nekünk egy „vírusunk” (ami nem mellesleg KORONA, ez kurvajó), a médiából pedig ömlik ránk a hipnózis: FÉLJÉL, baszod!
A természet úgy oldotta meg a túlélésünk optimalizálását, hogy amikor félünk, LEKAPCSOLNAK a nem létfontosságú funkciók, AMÍG az élet-halál helyzet megoldódik. Amikor ott szöttyög előttünk a kardfogú tigris, vagy a katona jatagánnal hadonászva, nem gondolunk se evésre, se szaporodásra. De mondok jobbat: az IMMUNRENDSZER is teljesen kikapcsol, mert a szervezetünk végtelen bölcsessége tudja, hogy ha itt most ezt a pár pillanatot nem éljük túl, akkor annyira lényegtelen, hogy van-e a szervezetünkben kanyaró/nátha, vagy nincs, amire már hasonlatot is nehéz találni. Minden erőforrás megy az instant túlélés-támogató csomagba.
A szervezet ezeket a biológiai válaszokat többnyire hormonparancsokkal intézi.
A jelenlegi helyzetben nincs oltás, nincs orvosság, nincs gyógyszergyárban kikeverhető cucc. A jelenlegi helyzetben az IMMUNRENDSZER az egyetlen, ami köztünk és a rettegett vírus között állhat.
Az az immunrendszer, amit a félelem azonnal kikapcsol (lásd még: milyen hormont kapnak a szervtranszplantáción átment emberek annak érdekében, hogy az immunrendszerük ne lökje ki a beépített idegen szervet? na milyet?), szélesre tárva így az ajtót minden és bármilyen „támadásnak”, jelen esetben PONTOSAN annak, amitől félünk.
Ez amúgy tökéletes példája, hogyan működik a vonzás törvénye a gyakorlatban. A félelem engedi be, sőt, a félelem hívja be, egyengeti szépen az utat a félelmünk tárgyának. Nehogymá’ meg kelljen erőltetnie magát.
Az EGYETLEN esélyünk most (és nem, nem ezohumbug, hanem mértékadó, TUDOMÁNYOS eredmény), hogy piszokul körüludvaroljuk az immunrendszerünket, ellátjuk minden földi jóval, lekenyerezzük napfénnyel meg vitaminokkal, különben jön a tüdőgyula, kaszás angyal, megförmedés (kifejezés a Zállatorvostól, még most is röhögök). Továbbá: átformáljuk, kioltjuk, másra használjuk a félelmeinket.
Amit spirituális síkon (=a józan ész pályáján) tehetünk ezeken kívül, hogy befejezzük az előrágott rothadvány visszaöklendezését. Ahelyett, hogy visszabégetjük ezeket az orbitális, pusztító mocskosságokat, átírjuk őket és azt ültetjük be a háttérben futó programok közé, amik a boldogságot, az életet szolgálják. És nem, ezzel nem áruljuk el a családrendszerhez való tartozásunkat.
Pacomat.
Jobb félni, mint megijedni? Valóban? Hát, barátom, hajrá! Én egy ideje már ezt BEFEJEZTEM és MÁST VÁLASZTOTTAM.
Inkább megijedek alkalomadtán, mert bízom a REND uralmában, bízom abban, hogy az én Istenem nem egy személyiségzavaros szadista állat, aki mellett minden szarságra fel kell készülni folyamatos készenlétben. NEM. Az én Istenem klassz. Szóval féljen folyamatosan az, akinek szadista, perverz istene van és még ebben a minőségében is megbízhatatlan.
Vagy féljen az, akinek semmilyen ideája nincs az Univerzum rendjéről.
Szerintem sokkal jobb ÉLNI, mint megijedni.
Ha valami szép, akkor az olyan szép, hogy CSAK IGAZ LEHET. Mert az én rendszeremben a legszebb az, ami IGAZ. És semmilyen hazugság nem versenyezhet az igazság szépségével.
És most már tényleg szívja mélyre a sárkány farkát mindenki, aki azzal jön folyton, hogy ez mindig így volt, meg őseink igazsága meg turáni átok.
Ugyanez a cselekvési javaslatom a mértékadó média kattintásvadász és/vagy kézivezérelt robotjai számára.
Abbahagytam a pusztító verklit, már régen másikat választottam.
Bárki megteheti. Fent írva a módszer, nem jogdíjas, használjátok szabadon.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
