Ha egy gyönyörűséges gondolatra azt mondom: „ilyen csak a mesében van”,
ugyanakkor tudom, hogy a meséket azért kaptuk, hogy legyen ami visszaemlékeztessen minket az elveszett tudásra, az egyetlen igazi valóságra, ha és amikor eltévedünk saját papírvárunkban,
akkor mondhatom, hogy minden csoda és mesebeli gyönyörűség
maga az örökkévaló, lüktető realitás?
