– A „Nem mondom meg!”-sorozat újabb fejezete –
Az értelmezhetetlen kérdések körébe tartozik, amikor a Kedves Vendég azt kívánja tudni, van-e képletében betegségre utaló jelzés.
A „milyen betegségem lesz, mit látsz?” kérdésre álljon itt Paksi Zoltán örökérvényű válasza: „amilyet akarsz”.
Kíváncsiak vagytok rá, ez a rövid válasz miért nem pökhendi, flegma és agresszív?
Dőljetek hátra. Mesélek.
Sokszor említettük, hogy a spiritualitásban megjelenő analogikus gondolkodás alapvetően másként működik, mint a lineáris, ok-okozati eszmeiség. Ha kikapcsoljátok a következtetéses logika módszerét, könnyen ráérezhettek a metódusra, amellyel az egyes inkarnációk terve készül.
Amikor élettervről beszélünk, ne olyasmit képzeljetek el, amilyen egy hollywoodi film forgatókönyve lenne. Élettervünk egy energetikai hálózat, egy erőminta, melyben különböző princípiumok különböző típusú kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ez az a minta, amit meg kell élnünk. Ha párhuzamot kellene vonnom, azt mondanám: ez az élet determinált váza.
A szintekről (a különböző energetikai csomópontokban megjelenő élmények milyenségéről, a tapasztalatok megvalósulási kimeneteiről) azonban mindig mi döntünk. Ez pedig életünk „szabad elhatározás” része. Életünk térképe ily módon szerves EGY-ség.
És most vegyük a fizikai testünket, mely gondolataink, hozott mintáink, feladataink, mindenkori érzelmi és szellemi állapotunk anyagban történő megjelenítése. Amikor boldogok vagyunk, járjuk az utunkat, és kapcsolódunk a Forráshoz, testünk is EGÉSZséges. A sötétség-analógiával azonos módon: ahogy a sötétség sem önálló létező, hanem a fény hiánya, úgy a betegség sem független valami, hanem az egészség hiánya.
Ha testünk valamely szerve vagy folyamata megbetegszik, ez az állapot a fizikai szinten megszólaló figyelmeztető jelzés, mellyel felettes énünk adja tudtunkra, hogy eltértünk a megszabott iránytól, elhagytuk ösvényünket, illetve alacsony szinten működtetjük (vagy épp elfojtjuk) azokat az energiáinkat, amelyeknek teljesgázos használatára szerződtünk (önmagunkkal).
Ha a betegségekre mint általános jelenségekre tekintünk, akkor azt mondhatjuk, hogy minden betegség karmikus. De nem abban az értelemben, hogy Sorsunkba írtuk annak a betegségnek a megjelenését és elszenvedését. Hanem oly módon, hogy a betegség figyelmeztet bennünket egy helyzetre, kihagyott eseményekre, ki nem mondott szavakra, meg nem élt érzelmekre, amelyeket Sorsunk forgatókönyve szerint életünk bizonyos állomásán be kellett volna építenünk.
A betegség mindig jelzés: a szervek az analógiák mentén megfeleltethetők bizonyos princípiumoknak, tehát a szervek megbetegedései az elcsúszás helyszínéről mesélnek életünkben.
Ezért aztán amikor azt kérdezitek, milyen betegség látszik a képletben, erre nem tudok válaszolni. Mondjátok meg, melyik lesz az a minőség, amelyet el akartok fojtani, vagy nem akartok tudomásul venni, ennek tudatában már képes leszek válaszolni, hogy milyen betegségre számítsatok.
Nem, csak vicceltem. Nem mondok ilyet. Mert nem létezik kódolt betegség. Önbeteljesítő gondolatok vannak itt is, ahogy máshol. Az asztrozófus nem ültet ilyen magokat. Ehelyett megmutatja minden minőségnek a magas szintjét, eközben a vendég önmaga ismeri fel, hol helyezkedik el ehhez képest, és mit hogyan érdemes változtatnia ahhoz, hogy helyreálljon a harmónia.
Ahogy ártó bolygó, úgy kódolt betegség sincsen.
És nem, még mindig nem mondom meg, mikor jön az anyagi fellendülés meg a tartós és boldog párkapcsolat. Mert még mindig nem tőlem függ.
Legyetek ügyesek, vegyétek kezetekbe a sorsotokat, és mondjátok meg Ti!
Pálcák a kézben, áldás az úton.
Fotó: anyonegame.com
