A Mars égi helyzete folytán újra aktuális az angyali világokkal való kommunikációról beszélni. Arról volt már szó, hogy amikor spirituális tevékenységet végzünk, az első dolog mindig legyen a védelem megalkotása. Itt nem kell semmi bonyolult dologra gondolni: a Szeretet gyémántfényéből, vagy bármilyen gyógyító fényből, aranyfényből alkossunk egy burkot, és tudatosítsuk, hogy ebben a burokban védelemben, biztonságban vagyunk. A forma nem is fontos, a lényeg mindig az emberi tudat (vagyis az Isten-gyermek tudatossága).
Aztán nem hátrány, ha biztonságba helyezzük a fizikai testünket is. Például elalvás, vagy mély meditáció előtt (főleg, ha testelhagyásra is készülünk) nem nagy dolog, de roppant megnyugtató a Fény angyalainak segítségét kérni abban, hogy a fizikai testünk ugyanúgy várjon minket, ugyanúgy a mienk legyen, mint a tevékenység megkezdése előtt. Ezzel kizárjuk például annak a lehetőségét, hogy valami pajkos szellemlény kölcsönvegye testünket, amíg házon kívül tartózkodunk.
Sok remek módszer van az angyalokkal való kapcsolatteremtésre, szerintem a legjobb, ha mindenki kidolgozza a sajátját. Azonban van egy-két irányelv, amit érdemes szem előtt tartani.
Kép: alphacoders.com
Teremtett világunkban az „angyal” nem szinonimája a spirituális wurlitzernek. Nem dolguk a lábunk elé dobálni szerelmeket, földi javakat. Az a dolguk, hogy a saját magunk által kijelölt úton tartsanak bennünket. Ezért érdemes nem konkrét dolgokat kérni tőlük („láccilécci segíts, hogy Józsi halálosan belém szeressen, jó?”), hanem magasabb tudatszintet, bölcsességet. Mert magasabb tudatossági szintről az ember egyszeriben rálát a problémára, és tágabb perspektívából könnyebben meglátja a megoldókulcsokat is adott szituációhoz anélkül, hogy karmikus értelemben beleavatkozna bárki az életútjába, vagy eltérítené a szabott iránytól.
Aztán ott a fizikai sérülések kérdése is. Legjobb tudomásom szerint kevés olyan baleset, vagy maradandó sérülés van, ami eleve elrendelt. Ha ilyennel találkozunk, ott az angyalok sem tesznek (nem tehetnek) semmit, mert akkor a sorsfeladat része, a fejlődés eszköze a baleset, a sérülés, a halál, a „katasztrófa”.
Más a helyzet a figyelembe nem vett figyelmeztetésekkel, amelyek normál munkamenetben egyszerűen elkerülhetők lennének.
Ti is biztosan találkoztatok olyannal, hogy valaki túlhajtja magát, betegesen sokat dolgozik, ráadásul olyasmivel foglalkozik, amit szívéből gyűlöl. Akkor aztán ellopódik az autó, eltörik a bal láb, szélsőséges esetben jön a karambol, ami után hat hét gipszágy biztosítja a zavartalan gondolkodást.
No, ez már elkerülhető. Mert ha napi szinten arra kérjük a segítő angyalainkat (akik körülöttünk toporognak és arra várnak, hogy figyeljünk rájuk és kérjük a segítségüket), hogy időről időre figyelmeztessenek, és segítsenek elérni a tudatosságnak azt a szintjét, ahol észre is vesszük és meg is értjük a figyelmeztetést, akkor nincsen szükség balesetre meg katasztrófára, mert az első jelből is érteni fogunk. Például gondolunk valamire, ami hátráltat minket, és jól beütjük a könyökünket. Ha megértjük a jelzést, a Kozmosz nincs miért tovább verklizzen. Bízzunk annyira az Isteni Rendben, hogy ő sem teljesen hülye: mi a túrónak döngetne nyitott kapukat?!
Az önismeretnek, a figyelemnek, a minél mélyebb tudatosságra való törekvésnek az a járulékos jutalma, hogy jobban jelen leszünk életünkben, és nem lesz szükség goromba figyelmeztetésekre. Higgyétek el, az angyalok nem szívesen dobnak minket fejbe klinker téglával, és mielőtt erre sor kerül, már egy sereg egyéb dolgot megpróbáltak, amik fölött a tudatosodni képtelen és hajlandótlan ember szemrebbenés nélkül elsiklik.
Tehát amikor angyali segítséget kértek, akkor ne pénzt, paripát és fegyvert kérjetek, mert ezekből szokott az sarjadni, hogy „kértem, és nem adatott, pedig kértem, és tényleg akarom, oáááááá!”. Hanem gondoljátok meg bölcsen, és kérjetek olyan tudati állapotot, olyan látást, olyan érzékelést, olyan jelenlétet, bölcsességet és figyelmet („tovább is van, mondjam még?”), amivel már Ti magatok, quasi saját erőből tudjátok megoldani az adott bogozódást.
Hasonlóan működik ez angyalokkal, imával, párkapcsolattal, karriertervezéssel és mókusokkal.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
