Tapasztalatom szerint léteznek olyan slágertémák, amiket többször, többféle megközelítésből is elő köll venni ahhoz, hogy tartós és mély változások történjenek (persze tudom, hogy sokszor történik, hogy valaminek egy mozdulattal megtaláljuk és egy másikkal kihúzzuk a méregfogát, de legtöbbször egy-egy téma stabilan, sok erős gyökérrel áll életünk talajában, és most ezekre gondolok).
Eddigi tapasztalatom, hogy a bennünk élő gyermekkel valahogy nem nagyon akarózik foglalkozni. Mindig közbejön valami, meg hát végigmentünk már többször a gyerekkoron, miért kell piszkálni a múltat, úgy volt jó, mindenki azt tette, amit helyesnek gondolt, aztán kész.
Necces a téma, jó sok bújócskázó démonnal a pincében.
A kapcsolódó rossz hírem, hogy olybá tűnik, hogy egészséges (és felszabadult) belső gyermek nélkül lehetetlen örömteli, teljes felnőtt életet élni. Amíg a bennünk élő kisgyermek retteg, zokog és bizonytalan, addig éles helyzetben megbízhatóan ő fogja kézbe ragadni a gyeplőt, ő irányítja majd szavainkat és tetteinket, és ezzel elegánsan búcsút is inthetünk együttműködő kommunikációnak, érett párkapcsolatoknak (vagy akármilyen érett, mellérendelő kapcsolatnak, akár kollegiálisnak is).
A kapcsolódó jó hír viszont az, hogy miután mindezt felismertük, már viszonylag egyszerű a tettek mezejére lépni és újra felvenni a diplomáciai kapcsolatokat a gyermeklénnyel, aki szerencsénkre ritkán haragtartó és hosszabb-rövidebb kérlelés és engesztelés után örömmel fordítja felénk ragyogó arcát, adja nekünk erejét és álmait, hogy közösen éljük az életet, amit megálmodott nekünk.
Részvételi díj: 4.000,- Ft.
