A következő napokban folytatódik az a hatás, amely a művészeteket a varázslat szintjére emeli; általuk filozófiai megértések születnek, misztikus igazságok elől lebben fel a fátyol. A művészi alkotások tüze felébreszti a bennünk szunnyadó, nekünk címkézett igazságokat. Ez azonban most nem lesz markáns vagy karcos. Úgy tudnám hasonlítani, mint amikor magunktól csúszunk át finoman az álomból az ébredésbe.
Akiben igény van ilyesmire, most moccanhat a belső pap/papnő minősége. Könnyebben ráébredhetünk ezekben az időszakokban, hogy nem feltétlenül van szükség közvetítőre, ha Istennel vagy az angyali világokkal vágyunk kapcsolatot teremteni.
Csütörtökön van az égen egy aspektus, amit legyetek szívesek nem úgy megélni, hogy ellenkező nemű társatok börtönbe zár, megint veszekszik, megint keresztbe tesz és egyébként is csak a bajnak született meg egyáltalán. Ennek az energetikának sokkal izgalmasabb szintje, amikor a férfiúi és a női erő közösen létrehoz valamit az anyag világában. Amikor – akár a spirituális titkokkal kapcsolatosan – valami kézzelfogható születik, valami művészi, valami mámor. (Haladó többes személyiséggel ezt az ember önmagában is el tudja intézni.)
Nem szokásom erre kanyarítani a napi bejegyzéseket, de most nem kerülhetek el egy finom célzást az égi energiák erősen erotizáló hatására. Ilyenkor jelentéktelen életszilánkok fontosodnak sorsdöntővé: egy rekedtségbe forduló elsuttogott szó, egy mélyen zengetett dalfoszlány (hajjaj!), egy felhőkönnyű érintés is gátat robbanthat. Csendben jegyzem meg, hogy ezek a gátak általában robbanásra termettek. Félreértés ne essék: nem küldök mindenkit botanikai tanösvényre (hogy most aztán fűvel fával hajrá!), de legyetek tudatosak rá (ha van kedvetek), hogy ezekben a napokban igenis történik az erotika. Magától, sűrűbben, fülledtebben, jobban észrevehetően, mint egyébkor.
Unatkozó háziasszonyok figyelmébe: egy pohár furfangos ribizli bor… na jó, abbahagytam.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
