Létezik egy rejtett „Szentháromság” a már jól ismerten kívül, ami önbizalmunk, önbecsülésünk gyökerét rágja, végső soron létezésünk levesébe köpköd vastagokat. Ez a hármasság pedig (1) a Féltékenység, (2) a Felnőtt gyermekek biztonságos leválása és (3) a Méltó (kapcsolat)lezárás.
Szeptember 7-én egy olyan tréningre várlak benneteket, ahol ezt a három fontos témát vesszük sorra, majd a nap végén finoman, vezetett vizualizációban ülepítjük és rendezzük a témákat, szivárvánnyá rendezzük az összevissza színeket.
1.
A féltékenység, ragaszkodás talán a leggyakrabban felbukkanó kapcsolati téma, és óriási tévedés azt gondolni, hogy itt csupán a párkapcsolatok érintettek. Beszélhetünk szülő-gyermek viszonyról, testvéri relációról, és még sorolhatnám (de nem fogom). A féltékenység és (beteges) ragaszkodás mindkét vége extrém szenvedés, és ezen keveset sem változtat, hogy ez az érzelem ritkán (sem) akaratlagos, és hogy minden résztvevőnek pokollá teszi a mindennapjait.
Figyelem! A ragaszkodás egy dolog, és a szaknyelvben „biztonságos kötődésnek” nevezett valami egy más dolog.
Terveim szerint ebben a modulban a féltékenységi érzelembokor gyökeréig hatolunk, ideértve az önértékelési és önbecsülési félreműködéseket, megfeleléseket, versengési kényszereket és hasonlókat.
A foglalkozás célja az, hogy rálássunk ezeknek az érzeteknek és működéseknek a mechanizmusára, azonnal meg tudjuk állítani őket, amint esetleg színre lépnének, transzformálni tudjuk könnyedén és automatikusan a bennük rejlő hatalmas érzelmi potenciált és lépésről lépésre (vagy akár azonnal) végleg eltűnjön életünkből a mérgező féltékenység, és átadja a helyét valami sokkal-sokkal szabadabbnak, kényelmesebbnek és örömtelibbnek. Akár egyik oldalon fogjuk (vagy fogtuk eddig) a madzagot, akár a másikon.
2.
Gyakran merül fel témaként a felnőtt gyermekek elengedése. Akár egyik (szülői), akár másik (ivadéki) oldalon. Mert az lenne a természet rendje, hogy kapunk egy (vagy több) gyermeket ajándékba, őket legjobb tudásunk szerint kísérjük életük első néhány évében, aztán szabadon engedjük, hogy repüljenek arra, amerre kedvük tartja. No most ez csak az esetek elenyésző hányadában van így. Mert ugye anyuka mindig jobban tudja, milyen nő lenne a fiához való. Mindig jobban készíti a paprikás krumplit. Jobban tudja, hogyan kell gyermeket nevelni. A gyerek pedig kényelmes és hazaviszi a szennyest. Apát hívja fel elsőnek, ha valami sikerült és anyával kacsint össze cinkosan a feleség háta mögött.
Életszerűtlen, légbőlkapott példák egytől egyig, természetesen. Tudjátok.
Ja, nem.
A modern nyugati társadalmakban általában azt bábozzuk, hogy felnőttek vagyunk, felnőttként létezünk. De valóban igaz ez? Esetleg talán nem lehet véletlenül, hogy óvodások és csecsemők küzdenek egymással? Csecsemők és óvodások küzdenek vérrel-verejtékkel, hogy úgy-ahogy elkormányozzák a felnőtt testeket, miközben zömük retteg és szorong a felnőttek rémisztő világában? Mert ugyebár egyikünk se írja a homlokára gyermekvoltát, következésképp mindenki azt hiszi, hogy egyedül van a rettegő gyermeklelkével a sok magabiztos, profi felnőtt között. És tessék, a kör bezárult. Kereszt- és multifüggőségek kibogozhatatlan szövedéke.
Nehéz, fullasztó, senkinek sem jó érzés.
A foglalkozás célja az, hogy magabiztos, kompakt és egészséges felnőtteket képezzünk, akik ismerik a bennük élő gyermeklelket, jóban vannak saját gyermeki énükkel, és ebből az egészséges felnőttből, szabadon és magabiztosan képesek kapcsolódni. Barátokhoz, szülőkhöz, testvérekhez, szerelmekhez, munkatársakhoz. Soroljam?
3.
Kapcsolatok méltó lezárása*
Régebben tartottam egy előadást, aminek a „Válóleckék” címet adtam. Mert ez speciel egy olyan dolog az életemben, amit jól tudtam/tudok csinálni. És mert egyszerű a recept, vállalom, hogy átadom úgy, ahogy nekem működik. Aztán mindenki alakítja saját képére.
Mit várunk a foglalkozástól?
Képességet annak felismerésére, ha valami megérett a lezárásra, és erőt és önbecsülést a lezárás végrehajtásához.
Tök finom érzés, amikor egy új kapcsolat valóban új, és nem kenődik rá az előzőekből hozott sár.
*Azért, mert valami véget ér, még nem biztos, hogy a másik ember, akivel a valami véget ért, egyből szar emberré válik. Ezen a fonalon haladunk, a méltóság és szeretetteljes kapcsolódások ösvényén. Gyűlölködni felesleges, de azért a harag még jó lesz valamire.
Helyszín: Oktatóterem (1075 Budapest, Károly krt. 3/A.)
Részvételi díj július 30-ig előre utalással 15 ezer forint, július 30. után 18.600,- Ft, a helyszínen személyesen 21 ezer forint.
Azoknak, akik személyesen nem tudnak jelen lenni, videófelvételt készítünk, ami elérhető lesz majd a tréninget követően, szeptember 7. után fizetve 21 ezer forintért, ezt megelőzően ugyanúgy, ahogy azoknak, akik eljönnek személyesen.
