A keddi nap egyik nagy varázslata a termékenység – minden vonalon. Akár művészetről, akár szellemi szintről, akár gyermekáldásról legyen szó, a pálya jófelé lejt.
A másik csoda a beszélgetésekben rejlik, melyek során fontos magokat vetünk a jövőre nézve. Az elmében vetett magok learatására is nyílik lehetőség – gyakorlati szinten. Érdemes figyelni kiáramló gondolatainkra, eszmecseréinkre és a kommunikációra úgy általában, mert ezek fontos előrelépési lehetőségeket hoznak magukkal.
Haladók megpróbálhatják, hogy néhány percig (a haladók közül a legbátrabbak akár néhány óráig is) teljes figyelmüket valamely szabadon választott embertársuk felé fordítják. Ez alatt azt értem, hogy ha beszélgetünk, közben nem böngyörkézzük az okostelefont az üzenetek miatt, hanem figyelünk a másik gondolataira, testbeszédére, belenézünk a szemébe. Ha telefonálunk, közben nem brazil sorozatot nézünk fél szemmel, nem vasalunk, hanem leülünk esetleg egy csésze gőzölgő tea társaságában és csak a telefonra hegyezzük valamennyi figyelmünket (itt azért érdemes még jobban jelen lenni, mert az összes kommunikációs csatornából így csak a hangszín és a hangsúly marad, ebből kell felépítenünk az összes többit).
Majd elemezhetjük, mi történt. Hogy különleges kegyelmi pillanat-e, amikor két ember körül eltűnik a külvilág, mert csak egymásra figyelnek, és már a nyolcadik troli megy el… Hogy érdekesebb-e egy másik Isten-gyermek kitárt lélekmélye, mint a Híradó… döntse el ki-ki magának.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
