Az asztrozófia mellett szükségét éreztem olyan módszerek elsajátításának is, melyekkel a felfedezett (és jó esetben megértett) betegségeket, tüneteket ki lehet takarítani a testből és a lélekből. Gyógyítani (is) vágytam. Akkor is, ha ma Magyarországon nem gyógyíthat más, csak az orvosok a kórházakban (nomen est omen: a világért nem egészség-házak). Hivatalosan nem is írhatom le, hogy a Reflaxáció és a Reiki gyógyító módszerek. Mivel azonban lusta vagyok, mégis halványan utalok rá, hogy ez a lényeg, de a békesség kedvéért tegyük fel, hogy csak kacéran körülírtam.
A jelen Magyarországán a fizikai sík tüneti kezelése dívik: az orvosok felvágják-kiveszik-csillapítják-lenyomják, a gyógyszergyárak a minél hosszabb és minél súlyosabb betegségből profitálnak, ezzel párhuzamosan legszívesebben tűzzel irtanák a szabadon gyűjthető gyógynövényeket (és azokat is, akik gyűjtik vagy termesztik ezeket a csodákat). A civilizált világ „gyógyítói” fikarcnyit sem törődnek az emberrel mint EGYséggel, mint egymásra ható szervek, információk szövevényével. Ez a hozzáállás némileg emlékeztet arra, amikor a gennyes, fekélyes sebet azon melegében vastagon betekerik pólyával, kipárolgásait parfümmel nyomják el. Egy ideig úgy tűnik, minden rendben. Csak aztán az élet valahol kibújik a testből a géz fölött, kölni alatt.
Ma már nyilvánvaló (bár a hivatalos, központi véleményárasztók igyekeznek úgy tenni, mintha még nem lenne az) és széles körben tudott (bár a hangadó érdekkörök mindent megtesznek azért, hogy ez ne így legyen, vagy legalább ne ennyire legyen így), hogy gyógyítani, harmonizálni az egész testet, az egész lelket, az egész szellemet érdemes. Különben hullát puszilgatunk.
Saját meggyőződésem és tapasztalatom szerint is azok az utak vezetnek jó helyekre, melyek az embert egészében szemlélik. Ezért van, hogy magam is így élek, ezeket az utakat járom. Nap nap után tapasztalom azt a fizikai szinten érthetetlen (és lehetetlen) valóságot, hogy minél többet adok, annál több marad nekem. Mert ennek a két módszernek a segítségével az ember nem a maga tökéletlen (néha szennyezett, néhol sötét, néhol keserű) életenergiáját adja át a hozzá forduló társának. Nem. A rendszer ennél sokkal okosabb: a segítő szándék közvetítő közeggé (ha úgy tetszik: médiummá) nemesíti az embert, aki eszközül ajánlkozik, engedi a gyógyító erőt önmagán keresztül megnyilvánulni. Így történhet meg, hogy a gyógyító maga is gyógyul, a segítő maga is frissebb, élettelibb lesz a kezelés végén. Ez a magyarázata annak, hogyan lehet valaki egy „végigdolgozott” nap végén nevetősebb, energikusabb, mint a kezdetekor.
Fáradhatatlanul, mindig új örömmel és lelkesedéssel segítek a gyógyulást és megértést keresőknek, mert rájöttem én is: nincs tökéletes egészség, nincs tökéletes boldogság, amíg a világon akár csak egyvalaki is beteg vagy szomorú.
