Május elsejéről jó tudni, hogy nem (nagyon nem, távolról sem) a munka ünnepe. Hanem a szerelemé. Így, nagy szavakat használva: a SZER-ELEM ünnepe.
Van ünnepe a szeretetnek, az új kenyérnek, a Fény születésének, minden dolognak rendelt ideje és ünnepe van. De ez, aminek a legbujább hónap első napja van szentelve, ez történetesen a szerelem. Ezt összemosni a munkával nem feltétlenül szerencsés.
Ilyenkor van ideje a szerelemnek, a termékenység-varázslatoknak. Ilyenkor az életet ünnepeljük. Az évkörön pontosan szemben található az úgynevezett „halál” küszöbének misztikus ünnepköre. A misztika, a láthatatlan világ itt is éppen úgy megjelenik, ám itt az érem másik oldalának, a földi életnek, fizikai gyönyöröknek és örömöknek a misztériumában.
Régen, amikor az emberek még nem bújtak be önként egy nagy, közös szemellenző mögé, a Szer-elem szertartásait az őket megillető méltó áhítat, tisztelet és szentség övezte. Régen a szerelem maga volt a szentségek szentsége. És ez meg is jelent rítusokban, misztériumokban, amik búvópatakként megmaradtak népek ajkán dalokban, játékokban.
Most nyílik esélyünk ezt a csodát végre büszkén, nyíltan visszahozni méltó helyére, ahova mindig is tartozott.
Pálcák a kézben, áldás az úton.