Kép: pictures88.com
A szombat – az általános szellemi nyüzsgés mellett – a lélek tájaira irányítja figyelmünket. Könnyebben hallhatjuk meg a láthatatlan világok üzeneteit.
Amikor angyalainkhoz, vagy láthatatlan segítőinkhez szólunk, az akaromakarom-mantrák helyett bölcsebb, ha tisztánlátást kérünk. Egy olyan nézőpontot, amelyből rálátunk jelenlegi (megoldhatatlannak tűnő) élethelyzetünkre.
Jelet és segítséget kérni is felesleges, ezek ugyanis automatikusan érkeznek. Az emberlénynek sokkal inkább felismerésre és megértésre szokott szüksége lenni. Biztosak lehetünk abban, hogy az angyali világok segítői mindig válaszolnak, mindig küldik a segítséget, a választ. Csak aztán ezeket mi előszeretettel nem vesszük észre, vagy hagyjuk figyelmen kívül, mert esetleg a kapott válasz nem felel meg az ego akaratos elképzeléseinek. Ilyenkor aztán sírunk, hogy a faragatlan angyalok nem hallgattak meg bennünket.
Pedig de.
Csak jó volna, ha olykor mi is inkább hallgatnánk a folyamatos égbedumálás helyett.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
