Kép: alphacoders.com
A Vénusz késő délután átlép a Bak jelébe, ugyanakkor csillagképi értelemben még mindig a Tejúton vándorol. Ez annyit tesz, hogy a magas világok üzeneteit, a fontos tanításokat meg tudjuk jeleníteni az anyag világában, elsősorban kapcsolati, szerelmi területen.
Racionálisabban látjuk kapcsolatainkat, és lényegessé válik a fejlődés, a lépésről lépésre való előrehaladás. Most nem nagyon van ideje a plátói szerelmeknek. Szép az álmodozás, de ilyenkor azt vágyunk látni, hogy működnek a szép szavak, a költői ideák a gyakorlatban, konkrétan. Most van az az időszaka a szeretetnek, amikor elválik: vajon akkor is képesek vagyunk-e szeretni valakit, ha eloszlik a lila köd, ha élesek a fények.
A Bak jeléhez szervesen hozzátartozik az idő fogalma. Ez most kreativitásunkban, teremtő cselekedeteinkben és (pár)kapcsolatainkban mutatkozik meg leginkább. Érezni lehet, minek jött el az ideje, és ebben az elérkezett időben érdemes megtenni az adekvát lépéseket.
Szerintem kisebb rossz, ha egy ideig téves irányba haladunk, mint az, ha egyáltalán nem haladunk sehova.
És a nemszeretem-téma: a türelem, várakozás. Merthogy ezek is az időhöz kapcsolódnak. Gyakran kérdezitek, meddig kell várni. A válasz: semeddig. Semeddig nem kell várni.
Ha a szívünk szavát követjük, van, hogy a kérdés felmerülése előtt már hét határon túl járunk. És van, hogy mindenünkkel mennénk már, mégsem tudunk mozdulni. Aztán meg adódik olyan is, hogy nem tudunk mozdulni, de mégis muszáj, a túlélés érdekében.
Hogy mikor melyik viselkedés a helyes, azt sosem az asztrológus mondja meg, a kapcsolati terapeuta, vagy a kártyajós. Hanem a szív mélyén suttogó lágy hangocska.
Pálcák a kézben, áldás az úton.
