Egészen másról szándékoztam írni, mint ami következik, de az Élet néha keresztbe húz. Olyasmibe ütköztem, ami előtt kénytelen voltam ámulattal vegyes csodálattal megtorpanni egy pillanatra.
Na jó. Effektíve odaragadtam a TV elé húsz percre.
Állítgattam valamit a szüleim VHS-lejátszóján (igen, nálunk még olyan van), és beleakadtam az RTL-en futó Asztro-show-ba. Nem tudom, mióta mehet ez a műsor, és mikor lesz vége, de ma délelőtt biztosan volt. S hatására olyan intenzív és tömény tanulási folyamaton mentem át, amilyenen régen nem.
Talán csak nekem újdonság, de azért leírom röviden: amatőr díszletek között ül egy… valami… tehát… hogy is fejezzem ki… egy valamilyen beszélő létforma, akit percenként ötszázért fel lehet hívni, és akkor ő majd küld pénzenergiát és levesz rontásokat meg szellemeket. Véresen komoly, ki is van írva a képernyőre.
Ég előtte egy gyertya, a bal kezével valami kártyákban matat, a jobb kezében (úgy sejtem) inga van, a száján meg olyan mondatok jönnek kifele, hogy nem simán lemegyek hídba, hanem egyenesen átépülök a hortobágyi Kilenclyukúvá. Majdnem vissza is adom a képesítésem, mert ahol ilyen jelenségekkel terhes a világ, ahhoz én tovább hozzátenni már nem tudok.
Mikor bekapcsolódom a műsorba, azt mondja Zagiba Zoltán (azért írom le a nevét, mert ő is elmondta többször, hogy „vállalom a saját civil nevem”, meg egyébként is, nem akarok szellemi termékhez fűződő jogot sérteni senkinél), hogy szerencse, hogy elvégezte ezt a rontásvizsgálatot.
Tehát rontásvizsgálat. Korrekt. Állam összekaparom Hádész térde alól, és fennakadt szemhéjjal kezdem nézni a következő „rendelést”. Mindig lehet újat tanulni… Betelefonáló mondja a keresztnevét és a születési dátumát, ingát tartó kéz belendül mint Géza bácsi kilenc Kevert után, majd Zoltán nyilatkozik, hogy nagyon jó, hogy Judit (Mária/Júlia/Erzsébet), telefonált, mert van rajta rontás, méghozzá egy visszatérő rontásfajta. Hölgy rémülete már kezd kicsapni a képernyőből, amikor Zoltán búgó hangon közli: sebaj, mert szerencsére nála van a zöld színű mágikus fonala, és íme… de hogy mit csinált, azt már nem tudom. Ugyan volt nekem is fonalam, de ezen a ponton elveszítem. Részint mert nagyon kell röhögnöm, részint mert elhűlten rázogatom a fejem… hát ennyi cseresznyét nem is ettem! (Lásd még: „Maaaargit!!! Nooormáális?!?!”)
Ennyit a rontásokról. Kicsit lélegzem köldök alá, hogy rendeződjön a szervezetem, majd mesmeg feltapadok a látványosságra. Közben a rontás- és szellemlevétel (ugyanitt malac van eladó) lecserélődött pénzenergiára. Elnézést kérek: Pénzenergiára. Ugyanis ez az energiafajta egy olyan erőáram, amit Zoltán (Zagiba) hozott létre. Idézem: „a Pénzenergiát én hoztam létre. Azonnal működik, mert ez a dolga. Ha bármilyen energia gátolná, mindent eltávolítok”.
Marketingesek, figyeltek jól? Így kell árut kapcsolni. Pénzenergia, rontáslevétel, és – szakmai csúcs, mondom – a biztonság kedvéért mindenképpen ajánlatos valami másik (gondolom szintén fizetős) telefonvonalon védelmet igényelni. Értelemszerűen azért, hogy a rontást ne lehessen visszatenni, no meg a szellem ne ugráljon az emberbe visszafele, no.
Kitűnően felépített, multiplikált eladási stratégia, csípőből múlta felül valamennyi azonnali eladást, amit valaha láttam (sag’ schon, most nem életbiztosítás, hanem rontáslevétel), értékesítési szempontból minta-tanulmány. Itt tartanék a csodálatban, amikor is elhangzik a következő, tízmillió dolláros mondat – irányában övvonal alá (meglehet, nem pontosan szó szerint idézem, de a mondanivalójához hű vagyok):
Hívjanak most azonnal, mert nem tudom, mi lesz holnap vagy holnapután, a most a biztos… [innen jövünk szó szerint:] A JUPITER MOST VAN ITT!!!
Hát az akárhány élő Istenségre könyörgök, MÁSKOR hol a rézf@szú bagolyban van a Jupiter? Gondol egyet holnap, és kisurran az Univerzumból? Elkószál máshova? Mi az, hogy a Jupiter MOST VAN ITT?!?!?! Miért, eddig hol volt? De tényleg! Az a gyorsjárású, ide-oda cikázó pimasz Jupiter úgy fickándozik, hogy ma még itt van (ma délelőtt), holnap meg már talán az Uránuszon is túl jár…
Sok csodát láttam, sok meredek dolgot hallottam már… de hát ez meg mi ez?
És rögtön érkezik rég halott nagyapám bölcsessége több életkapun keresztül, sosemhallott suttogással a fülemben: „Egy dolgot jól jegyezz meg, gyermek! Amíg lószar van, veréb is van.” Továbbá: „ha nem akarod, hogy madárnak nézzenek, fejezd be a gágogást!”
Isten áldja Zagiba Zoltánt egészségben, bőségben! Köszönöm, hogy tanulhattam Tőle.
