Feltaláltam egy tablettát, ami gyorsan és kockázatok nélkül nyitja a harmadik szemet. Napi hármat kell belőle bevenni. A hatásmechanizmusa a tudat természetes úton való tágításában rejlik, egy amolyan „shortcut”, rövidebb út a hosszas meditációs és koncentrációs gyakorlatok, álomnapló, belső utazások és érzelmi stresszel tarkított valódi megélés kiváltására.
Ha elkezded használni, észreveszed, hogy semmit nem kell tenned, a spirituális érzékelésed magától kifejlődik, a leckéket a tabletta hatására minden erőfeszítés nélkül megoldod, és ha úgy tartja kedved, ösztönszintre hozhatod ezzel a termékkel a mások számára mágiaként csodált készségeket. És még nincs vége. Aki ezen a hétvégén rendel, most két adagot kap, egy áráért.
Kéne, mi?
A helyzet az, hogy ez kamu. Nincs tabletta. Ha lenne, sem gyártanám. De vajon volt valaki, akinek az álhírt olvasván összefutott a nyál az agyában? Aki rögtön kereste a telefonszámot, ahol rendelni lehet?
Ma arra hívlak Benneteket: gondolkozzunk együtt erről a jelenségről. A diszkont ezotéria valódi költségeiről.
Hiába tagadnánk: a mai korban lépten-nyomon megúszási ajánlatokba botlunk. Minden csak itt és csak most olcsó, az egyik új fitness-őrülettel már mozgást sem igényel az edzés, a gondolkodást régen helyettünk intézik, az úgynevezett táplálékunk gyakorlatilag átmegy egy teljes emésztési folyamaton (igen, végig), mielőtt egyáltalán a szánkhoz emelnénk. És mielőtt sopánkodni kezdenénk a XXI. század romlottságán, gondoljunk egy pillanatra vissza: hogyan is volt az a bundagyanús gittegylet a búcsúcédulákkal? Bizony. A Nap alatt tényleg nincs új. Valakik, valamikor régen már egyszer feltalálták, hogy a megváltást is meg lehet vásárolni, spirituális gengszterek régen is voltak. Ide is passzol, hogy más a díszlet, más a jelmez, de a lényeg ugyanaz (© Paksi Zoltán).
Azért mielőtt felkapnánk a vizet a világ komiszságán, torpanjunk meg egy gondolatra Kata és a táncbahordás témakörben. Lehet, hogy az ezotéria alvilága nem agresszívan kommunikál, csupán egy létező piaci rést ismer fel és tölt be időről időre?
Az élet más területein találkoztunk már fogyasztó tablettákkal? Esetleg csodadiétás étrendekkel? (Önnek meg sem kell mozdulnia, sőt, kifejezetten előnyös, ha édességet eszik és naphosszat a sezlonyon szunyókál. A tabletta majd intézi Ön helyett!) Használjuk az „intenzív”, „ultra”, „instant” és hasonló dolgokat?
Ha a fogyástól az edzésen és a párkapcsolatokon át a tanulásig mindent átsző ez a mentalitás, miért lenne pont a spiritualitás kivétel?! Mikor ébredünk rá, hogy a mi lustaságunk, a könnyebb utakra való éhségünk, a komfortzónánkhoz körömszakadásig való ragaszkodásunk teremti meg az ideális melegágyát annak, hogy jól átrepülhessünk a palánkon? És a legszebb, hogy ilyenkor képesek vagyunk mélyen és őszintén megsértődni és beleállni a gyanútlan áldozat szerepébe.
Régi iskolák tanítják, hogy ezt meg azt légvonalban így és így lehet elérni. De mi újra és újra benyaljuk, hogy valakik tudják a rövidebb utat és majd jól megtanítják. De hova, könyörgök?!
Annyira nagyothallunk már, hogy össze tudjuk keverni „az önként vállalt áldozat áldássá válik” és a „nyugodtan legyen mártír és maradjon a sámlin” szentenciákat? Tényleg nincs már a tudatunkban, hogy semmi nem működik, ha nem teszünk érte? Hogy áldozat nélkül nincs fejlődés? Hogy a komfortzóna nem a célállomás, hanem az a hely, amit sürgősen el kellene hagynunk, ha el akarunk jutni valahova?
Eljátsszuk a mártírhattyú halálát, az összes lelki sarunkat rádobáljuk a világra aki komisz (meg ott a kormány, a sanyarú gyermekkor és a gazdasági helyzet), pattogatott kukoricát majszolunk a legújabb valóság(?)show-ra bambulva, a gyerekünkről azt tudjuk, amit megoszt Facebookon, a megvilágosodást meg csak nem akarja meghozni a postás.
Tényleg elhisszük, hogy a saját életünkben majd valami bérkontroller egyszer csak rendet csinál? Hogy tablettáktól és hétvégi intenzív megvilágosodási tanfolyamoktól és táltosképzőktől megváltozik az életünk? Hogy tizenhat órát rászánunk (ebédszünettel), és akkor majd hosszabb, rövidebb, kisebb, nagyobb, több és harmonikusabb lesz bármi is?
Meggyőződéssel vallom, hogy ha a sodródás lenne a feladatunk, moszatnak születünk. Az viszont tapasztalaton alapuló tudásom, hogy a világon semmi sincs elrejtve, semmi. Csak előre-felfelé meredek az út, hosszan kell mászni. Lényegesen kényelmesebb lejtőn haladni, lefelé. Főleg, ha az uralkodó szél is a hátunkba fúj.
Kérlek, nézzetek vissza az életetekre abból a szempontból, hogy működött-e benne bármi, amit olcsón vettetek, aztán feltettétek a polcra porcica-csapdának. Van-e bármi élő dolog, amiért nem dolgoztatok meg, ami anélkül működik, hogy időt és jelenlétet szentelnétek rá – önmagatokból. Vagy esetleg éppen akkor jönnek a koncentráció és a meditáció eredményei, ha rendszeresen foglalkoztok a gyakorlatokkal? Fokról fokra élesedik-e az érzékelésetek, ha gyakoroltok?
Azt mondják, a mágikus képességek nem fejleszthetők. Ez hamisítatlan lósz@r. Bárki elérhet bármilyen magasra. Krisztus sem MessiásTablettát evett, hogy az legyen, aki. De mielőtt harmincévesen színre lépett, fogadok, hogy a legfogékonyabb éveit nem hasiskábulatban kajálta végig a karavánutak melletti teveböfögtetőkben. Hanem ellenkezőleg.
Ezért, mielőtt beiratkoztok a soron következő kétnapos asztrológiai iskolába, mielőtt ráharaptok a soron következő mágia workshopra, kérlek, álljatok meg egy pillanatra. Álljatok meg és gondoljátok át, mivel és hogyan fizettek a spirituális leértékelésekért.
